BÁLINT ANDRÁS-EMLÉKDÍJ 2019 – SZÉKELYUDVARHELY

Huszonöt éve már, hogy minden év decemberében a csíkszeredai székhelyű Bálint András Alapítvány emlékdíjjal tünteti ki azokat a székelyföldi, vagy innen elszármazott írókat, költőket, szerkesztőket, akik tehetséggel, felelősséggel, példaszerű tartással és elkötelezettséggel szolgálják és képviselik a régió magyarságának érdekeit.

Az idei jubileumi díjátadóra 2019. december 18-án, 17.00 órától kezdődően kerül sor Székelyudvarhelyen, a Küküllő Szálloda konferenciatermében.

E kerek évforduló kötődik a harminc évvel ezelőtti rendszerváltáshoz is, az akkori reményeinkhez és a későbbi csalódásainkhoz. Akkortájt – jeles közíróink – munkájukat szinte fizetség nélkül, olykor megalázóan kevés juttatásért, nehéz körülmények között végezték, de mégis – kitartóan – a közéletünk javításáért cselekedtek, még akkor is, ha a helyzet néha reménytelennek mutatkozott.

Bálint András (1943–1994) a Hargita, később a Hargita Népe napilap egykori szerkesztője, a mostoha körülmények ellenére, kitartóan dolgozott a közösségünk érdekében a változás előtt, de utána is, míg 1994 karácsonyán, egy végzetes szívinfarktus következtében, váratlanul elhunyt.

A Bálint András-emlékdíjat huszonöt évvel ezelőtt, a Sóvidékről származó újságíró emlékére, a család és tisztelői alapították. Bálint András, szerkesztőként, mindig azt szorgalmazta, hogy az újságíró legyen szemfüles, felkészült, ismerje a terepet, az írása legyen szép és igaz, kerek és tartalmas, közérthető és gondolatébresztő.

A kerámia-plakettet a névadó fia, Bálint Csaba keramikus készítette

Az emlékplakettet, oklevelet, szerény ajándékot és a pénzjutalmat, húsz éven át az alapítvány akkori elnöke, Bálintné Kiss Jolán, Bálint András özvegye adta át a kitüntetetteknek. Sajnos, 2014-ben végső búcsút vettünk tőle is.

Néhai Bálint Jolán átadja Száva Enikőnek, az MTVA munkatársának az elismerést (2013) – Fotó: Veres Nándor/ MTI

Bálintné Kiss Jolánra ma is nemzedékek sora gondol hálával Csíkszeredában és környékén. Azok számára, akiket Jolán tanárnő tanított irodalomra, emberi tartásra, a világ kitágult. Megtanulták, hogy szellemi szomj nélkül, szép versek, művészeti alkotások nélkül az emberi élet nem lehet teljes. Tanárként, osztályfőnökként úgy adott át ismereteket diákjainak, hogy azok egy életre beépültek és irányt mutattak. Az ő ötlete volt, hogy a Bálint András-emlékdíj érmén az oxfordi napóra jelmondata legyen: Pereunt et imputantur, azaz: Az órák múlnak, és mi felelősek vagyunk értük.

A Bálint András Alapítvány kuratóriuma közlése nyomán.

Élő Székelyföld Munkacsoport

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.