SZÁMUNKRA NEM ÜNNEP

December elseje számunkra nem lehet ünnep. Mert nem. Egyrészt azért, mert megkérdezésünk nélkül vittek át minket egy másik államba. Olyan országhoz csatoltak, amelyhez semmiképp nem szerettünk volna tartozni. Nekünk tökéletes volt itt az együttlét a mi románjainkkal Erdélyben. Lehetett volna együtt közös Transzilvániánk.

Más a nyelv, más a vallás, más a szokásvilág, minden más, ami odaátról való, ami regáti. Ami viszont úgy román, hogy erdélyi, az szerethető, a miénk is, hiszen összeszoktunk volt annak előtte pár évszázadon át. Akárcsak a szászokkal, bár ők nem nagyon hagyták magukat, nem lettek jó komák, elkülönültek, furcsa barátságban éltünk velük, de engedtük, s néha vesződtünk, de hét évszázadon át jól megvoltak az állítólagos megalázottságban, kővárosaikba bezártan, és autonóm törvénykezés mellett. A svábok aztán mindenért kárpótoltak. Talált a szó, s minden egyéb is.

Valami olyan projektet nyert volt el a Román Királyság, amelyet nem érdemelt meg, és érdektelenül nem is tudta kezelni a lutri-főnyereményt. Próbálta, s próbálja ma is alakítani a mostani kormányzat, de folyton kifordul, mint szájból a túl nagy falat. A rendszerváltozás után, ha lehet mondani, még ízléstelenebb, ami átloccsan a Kárpátokon. És egyre inkább azt látni-hallani, hogy az erdélyi románok, akik hozzánk hasonlóan kisebbségiekké váltak a jövevények jóvoltából, ugyancsak nehezményezik ama gyulafehérvári ígéretek be nem tartását, ugyancsak szemére hányják a Regátnak az autonómia teljes hiányát, az itteni régiók alárendelt voltát. Mert félelmek vannak odaát, hogy mi talál lenni, ha színt vallanak, és beismerik, hogy saját nemzettársaikat is százegy éve átverik.

Talán akkor lesz itt jó világ, ha az államelnök megszűnik „jó románnak” lenni, s vállalja, hogy bizony szász telepesek ivadéka, akit magyar királyaink telepítettek le ezen a gyönyörű helyen, ahol megfogant és megélt a germán kultúra minden bokra. Akkor lesz itt jó világ, amikor a mi Orbanunk ékezetet használ a neve leírásakor, s büszkén mondja, hogy ő Orbán Lajcsi volna tulajdonképpen, és létét nekünk is köszönheti e földön. Hiszen ugyanolyan arányú a magyar genetikai háttere, mint a román. És ráadásul az egyetlen ma is fennálló, erdélyi alapítású egyház tagja. Akkor lehet ünnep, ha a román és nemzeti és liberális szív értünk is dobban. Ezt nem kell senkinek mondania. Majd érezzük. Ha megérjük.

Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.