NÉPI TÁNCOK, ÉNEKEK ŐRZŐI TALÁLKOZTAK – „Piros alma leesett a fáról…” – KŐRISPATAK

„… Ki felveszi, nem veszi hiába,/ Ki felveszi, nem veszi hiába./ Én felveszem, lemosom a sártól,/ Elbúcsúzom a régi babámtól…” – énekelte annak idején Dósa Lidi (1904 júliusában), a csókfalvi (más források szerint kibédi) illetőségű cselédlány Gerlicepusztán, akit magával vitt az őt alkalmazó család a nyaralásra, s ezt a dalt aztán, több mással együtt lejegyezte az ugyancsak ott pihenő, a hangversenyére készülő ifjú előadó-zeneszerző, az akkor huszonhárom éves Bartók Béla.

A fiatal Bartók Béla érettségi tablóképe

Ettől a pillanattól fogan és fogalmazódik meg Bartókban a gyűjtés szenvedélye, és érdeklődni kezd a magyar népdal tiszta forrásai iránt. Hamarosan felkeresi az egy évvel fiatalabb Kodály Zoltánt, aki ekkor valamelyest már járatosabb a népzene-kutatásban, hiszen gyűjtőkörúton járt Gömörben, és publikált is a témában. Ettől fogva Bartók és Kodály életét, teljes munkásságát végigkíséri a népdal. A köztük kialakult barátság és a népzene szeretete és szerepe mindkettejük életét és munkásságát meghatározza. Így építik fel sajátos zeneszerzői nyelvezetüket. És ez a zene világhírűvé és világszínvonalúvá lesz.

Bartók és Kodály (1908)

Nem akármilyenek voltak a forrásaink

Kőrispatakhoz közel fekszik a Hármasfaluba ékelődött Csókfalva; itt is történtek gyűjtések. Híres népi zenekarai voltak a településnek, akiknek muzsikáját már Lajtha László népzenekutató is értékesnek tartotta, és Kristóf Vencel bandájával Budapesten hangfelvételt készített (1944 januárjában). Volt idő, amikor három zenekar működött itt párhuzamosan, amely képes volt kiszolgálni a szomszédos községek településeit – gyakran hívták különböző alkalmakra Etédre, Énlakára, Atyhába, Siklódra, Szolokmára –, mára azonban a „száraz fa” napja leáldozott. Az ezredfordulóra kihalt az a generáció, amely képes volt helyben művelni ezt a zenét. A kőrispataki zenekarban hegedűs, bőgős, cimbalmos játszott, de a táncos mulatságokra kiegészült tárogatóval vagy klarinéttal, később harmonikával is.

Ezt énekelte Dósa Lidi Bartóknak

A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, amikor a mostani találkozó szervezésébe kezdett – partnereivel, a Máréfalvi Rozetta Ifjúsági Egyesülettel és a Kaszaj Kulturális Egyesülettel (Székelyudvarhely) – régi adósságot igyekezett törleszteni. Egyrészt tisztelegni kívánt a falu jeles zenészei emléke előtt, másrészt pedig egy olyan szakmai találkozót vitt el a „forrásvidékre”, amelyen a másodlagos adatközlők – ahogyan a táncházakban és tánctáborokban oktató koreográfusokat, zenészeket és énekeseket nevezzük – egymásnak, az érdeklődő közösségnek adják tovább a felgyűjtött és megőrzött értékeket, amely folyamat során, ily módon „adathordozóvá” válnak a mai érdeklődők felnőttek és fiatalok egyaránt.

Az nem mondható el, hogy a helyiek közül túl sokan érdeklődtek volna a szombaton tartott rendezvény iránt, de szervezett keretek közt egy busznyi érdeklődő érkezett Székelyudvarhely és Székelykeresztúr környékéről, sokan pedig személyautókkal jöttek, nem sajnálva a költségeket és a fáradságot sem. Összesen 170 főt regisztráltak a szervezők. Biztos, hogy szétsugároznak innen a most elsajátított értékek.

Bíró Barna Botond táncos élményeiről beszélt

Köszöntőjében Bíró Barna Botond, a megyei tanács alelnöke elmondta, hogy életkoránál fogva ő is már csak a kutatók által felgyűjtött és a táncházakban új életre kelt népzenével-néptánccal találkozhatott a székelykeresztúri unitárius gimnáziumban. Két évig volt aktív táncos, de ez a korszak meghatározta egész ifjúi életét. Olyan barátságok, olyan kapcsolatok születtek, amelyek ma is élnek. És a tánc, az ének ismerete, a kincs ma is ott szunnyad a lelke mélyén.

András Lóránd

A rendezvény házigazdája, András Lóránd projektmenedzser, közösségépítő a továbbiakban felkérte az előadókat, hogy beszéljenek a kőrispataki, illetve a Gagy-menti, a sóvidéki, az udvarhelyszéki zenéről, táncról, a kistájegységek közti kölcsönhatásokról.

Fejősné Kászoni Gabriella az udvarhelyszéki népdal-hagyatékról, a népdaltípusokról tartott előadást.

László Csaba

A ’70-es években külön gyűjtötték a képet és a hangot. Ehhez az amatőr-kamerával készült kisfilmhez nem jár zene. A mozdulatok alapján viszont rekonstruálható a tánc és a dallam-kíséret is.

László Csaba koreográfus, a Pipacsok Táncegyüttes vezetője arról a gyűjtőmunkáról árult el műhelytitkokat, amelyet ők még a nyolcvanas években kezdtek el társaival – igen kezdetleges eszközökkel –, mígnem aztán a rendszerváltozást követően ezek az eredmények sorban beépülhettek a felsősófalvi tánctáborok repertoárjába, sőt maguk a még élő adatközlők is vendégei, oktatói lehettek a találkozóknak. Mára a népi adatközlők kihaltak. A vetítéssel kísért előadásban láthatták-hallhatták, meggyőződhettek arról a jelenlevők, hogy Sóvidék-szerte, a Küküllői-dombságon, az udvarhelyszéki partiumban is eltűnt már az igazi adatközlők nemzedéke.

Technikai ráhangolódás P. Buzogány Árpád és András Lóránd

P. Buzogány Árpád egy élő foglalatosságról beszélt: a szalmakalap-készítésről. „Ez egy sikerágazat, amelyből a Szőcs-család két generációja márkát épített. A falu és a környék számára egyaránt vonzerővel bír a Szalmakalap Múzeum, és ugyanakkor megélhetést is jelent a szalmakalap készítése több család számára” – mondotta. Egyébként Szőcs László volt etédi polgármester is mindvégig jelen volt. Vállalkozóként és civil aktivistakintaként is úgy tekintenek rá ma is, mint a falu „igazi” polgármesterére, öccse, ifjabb Szőcs Lajos pedig a háttérben szervezte és végezte a vendégek ellátásával járó nem csekély feladatot.

A kőrispataki hangzás továbbélése:

És egy táncházas-változat a Lelkes zenekar jóvoltából:

Folyamatos értékközvetítés

Az elméleti részt gyakorlati foglalkozások követték. Mátéfi Csaba és Zita pálpataki, László Zsolt és Ildikó kőrispataki táncokat mutatott be, amelyeket azonnal illett követni és gyakorolni. Népdalokat Haáz Margarétától és Kászoniné Fejős Gabriellától tanulhattak a jelenlevők.

Balavásári fúvószenekar (1908) – A Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményéből

Vizuális téren is élménnyel gazdagodhattunk, hiszen ide is elhozták Balázs Ödön Világnak fordulása, régi idők elmúlása című kiállításának egy részét – ami felfért a falakra –, s amelyet a fotográfus saját gyűjteményéből, illetve a Kriza János Néprajzi Társaság, a Fortepan, az Azopan és magánszemélyek fényképei közül válogatott.

A tartalmas napot – fakultatív – ám igen nagy népszerűségnek örvendő táncos mulatság zárta, amelyen válogatott udvarhelyszéki muzsikások húzták a talpalávalót. A közeli hasonlóan jó találkozások és a viszontlátás reményében. Mert azt a bizonyos piros almát ma is, mint mindig, fel kell venni a sárból. Nem engedhetjük meg magunknak az érdektelen pazarlás luxusát.

Simó Márton

One thought on “NÉPI TÁNCOK, ÉNEKEK ŐRZŐI TALÁLKOZTAK – „Piros alma leesett a fáról…” – KŐRISPATAK

  1. Gratulálok a rendezvényhez, valamint az itt megjelenô ismertetôhöz – a cikk írójának! Amit itt hiányolok azaz, hogy nincs kiírva a Körispatataki táncok (archiv film) néven megjelenített film szerzôjének (a gyûjtônek) a neve! Az pedig, erkölcsi-etikai kötelessége kellene legyen annak az illetônek, aki e filmet megszerezte és közreadta, nem?
    Tisztelettel,
    Fodor Béla Adalbert,
    Magyarandrasfalva

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.