KICSIT KESERŰ SZÁJÍZZEL A PÁPA LÁTOGATÁSÁRÓL – EMLÉKKÖNYV

A közelmúltban jelent meg a Ferenc pápa Csíksomlyón című emlékkönyv a Szentatya látogatásáról. Mint ahogyan szokás másutt, máskor ilyen rendkívüli alkalmakkor, most is egy elegáns, nagy formátumú, keménytáblás, rengeteg színes illusztrációt tartalmazó kötettel emlékeznek és emlékeztetnek arra a történelmi pillanatra, amikor a bimillennárium utáni tizenkilencedik esztendőben hozzánk is eljutott Szent Péter utóda.

Ennek a kiadványnak mintegy kilenctized részét képek foglalják el. Emlékképek, emlékvillanások a Csíksomlyón együtt töltött órákról. És nyilván ott látható néhány fontos mozzanat az előkészületekről, illetve láthatunk-olvashatunk egyet és mást a végkicsengésről, a kegyelemmel teljes megelégedettségről, az összegző megnyugvásról, amely a látogatást követte. Ez a könyv egy fontos dokumentum.

A bevezető gondolatokat Miguel Maury Buendia érsek, a Szentszék romániai apostoli nunciusa jegyzi, diplomatikus ékesszólással – nyilván –, ezt követi Jakubiny György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye leköszönő érsekének visszaemlékezése, majd a Szentatya csíksomlyói himíliája olvasható magyar fordításban. A könyv végén néhány szervezői élmény-összefoglaló olvasható, illetve egy összegzés a hazai – római- és görög katolikus egyházak mai állapotáról –, amely jól kiemeli és erősíti a történelmi pillanatot, hadd lássák az utánunk jövők a mostani helyzetet. Teljesen rendben levő dolgok ezek. Szabályszerűek. Úgymond kötelezőek. Ezt követeli a „műfaj”.

Oláh Zoltán atya bemutatja az emlékkönyvet a pápának

Jakubiny György érsek atya azonban sokkal „sűrűbb” szövetű dolgozatot írt. Elárult néhány titkot, amelyek még II. Szent János pápa látogatásakor keletkeztek, és mostanság derültek ki. Az akkor még az Európai Unió felé ácsingózó Romániának pr- és egyéb szempontokból is szüksége volt arra a látogatásra, ám a Vatikánnal egyezséget kötött, hogy a pápa csak Bukarestbe látogat, és nem megy át a Kárpátokon a többi történelmi egyházmegyébe. A magyar főpapok invitálása teljesen okafogyott volt, de ezt az érintettek nem tudhatták. Az a látogatás felemásra sikeredett. „Sajnos Erdélyből sokan nem jöttek el. A nunciatúrai ebéden II. Szent János Pál pápa kifejezte fájdalmát, hogy a hívei többségét bíró Erdélybe nem jöhetett, de magasabb érdekek – ökumenizmus – azt diktálták, hogy ezeket a korlátozásokat fogadja el” – írja az érsek atya. A mostani, a csíksomlyói látogatás kapcsán megjegyzi, hogy „… a szentmise végén felolvashattam a Vatikán és a román állam által négyszer ellenőrzött és rövidített köszöntésemet magyarul és románul”. Aztán, amikor a pápa közelében maradhatott, sok mindent elmondhatott kisebbségi helyzetünkről, vallja, mire a Szentatya megjegyezte: „Látja, mi Latin-Amerikában tudtuk, hogy Kelet-Európában a katolikusok szenvednek, de részleteket nem tudtunk.”

Az aranyrózsa jót tett a somlyói kegyhelynek. Végső soron a pápa látogatása is, hiszen sok új zarándok jelentkezik, aki azért megy ki a nyeregbe, hogy lássa a helyet, ahol a Szentatya misézett. Ez már turizmus is, kulináris öröm és üzlet, bár a menü, amelyet pápai menüként kínálnak – enyhén szólva – hagyománybontó: parasztcsorba, grillezett csirkemell petrezselymes krumplival, párolt mexikói zöldségkeverékkel, fűszeres vajjal – a pápának körítésként kis adag főtt rizst is szervíroztak –, majd desszertként jön a korona: két vízzel – és nem tejjel készült – híg palacsinta jár hozzá, az egyik barack-, a másik pedig szilvalekvárral. A menü glutén- és laktózmentes, hogy az ezekre érzékenyek is fogyaszthassák. Nyilván.

A pápa cenzúrázott miseruhájának készítője, Sabău Trifu Cristina képzőművész így ír a kötet végén: „…nem volt könnyű, át tudtam vészelni a sok kellemetlenséget, ami még utána következett a logó felirata miatt, a sok rosszindulatú kommentárt… Fölfogtam, hogy ez is az Úthoz tartozik, ezt is fel kell vállalni! A nagy találkozás örömét viszont senki nem tudja elcsorbítani!…”

Kicsit kesernyés a szájíz, ami maradt. Az ebéd sem igazi. És mintha hiányos lenne az áldás. Mintha cirkuszi arénában várnánk még most is fizetett és éhes fenevadakra. Vajon hányan vagyunk itt, ilyenek: halálmegvető bátorsággal felemelt fejjel várakozó büszke székelyek és keresztények, keresztények és székelyek az idők újabb hullámverésében?…


Ferenc pápa Csíksomlyón – Emlékkönyv. Verbum Könyvkiadó, Kolozsvár, 2019. 204 old.

Fotók: Magyar Kurír

Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.