Mit mondjak? Roppant kellemetlen. A székely anyavárosban kedden – legalábbis a mi utcánkban – öt alkalommal szünetelt a villanyáram-szolgáltatás. Nem jelentette be senki. Csak úgy. Nincs is értelme a csodálkozásnak a „háromszáz gödör városában”, hiszen január óta úgy élünk, hogy jönnek-mennek a különböző szakemberek. Azt mondják, hogy minden hálózat elöregedett. Az ivóvíz-hálózat. A szennycsatorna. A gázvezeték. Talán a távközlés kábelei is. Aztán sor került a városképet igencsak rongáló villanyoszlopok „kivágására” is, legalább azon a negyven hektáron, amelyről azt mondják, hogy a történelmi városmag.
Hogy kábelfektetés okozta-e a galibát, vagy átvágtak valamit, nem tudom, de villany nem volt. Banki ügyletet rendeztem volna. Magától értetődő, hogy a bankfiók, ahol dolgom lett volna, szintén leállt. Aztán az egyik élelmiszerboltban nem tudtam vásárolni, mert ugye, az a fránya kasszagép is…
Gondoltam, dolgozom egyet, csak úgy, „szárazon”, internet nélkül, de a laptopom csak fél órát bírta, mert nem számítván az üzemszünetre, kihúztam volt a csatlakozót. Szépen figyelmeztetett a masina, még szerencse, lementettem a munkát, s nagy hirtelen búcsút vettünk egymástól.
Közben beállt a szürkület, aztán az este lett. Ott gubbasztottam a sötétben, s azon morfondíroztam, hogy milyen jó volt a sötét fénykorszak vége felé, amikor mindennaposak és rendszertelenek voltak az áramkimaradások. Mert fel voltunk készülve.
Volt minden házban gyertya, petróleumlámpa és gépkocsi-akkumulátorról üzemelő szükségvilágítás. A gyárban a gázlángnál szalonnát sütöttünk, vicceket meséltünk, ha éppen munkaidőben maradt ki a szolgáltatás. És szidtuk a rendszert. Tulajdonképpen összekovácsolta az áram-hézag a munkaközösségeket. A családok is együtt voltak egy-egy gyenge lámpa vagy gyertya satnya fénykörében. Volt eset, hogy még olvastam is olyankor. Feltaláltuk magunkat. A gyermekáldáson is látszott, állítólag sokan a mai harmincasok-negyvenesek közül az áramkiesések jóvoltából születtek. Nem volt annyira civilizált még a világ. Nem kellett annyi tyúkbél és madzag. És a hűtő is üres volt.
Van egy régi petróleumlámpám. Évek óta nincs üvege. Vajon lehet-e kapni megfelelőt hozzá a hiper- és szupermarketekben. Mintha lett volna 5-ös, 8-as és 11-es méret. Vajon milyen jár bele? Ki tudja?
Simó Márton
Vitán felül áll, hogy emberi jogokat élvezzen az is, aki a legkisemmizettebb nép, a havasi székely pásztorok és erdőmunkások szószólójaként kiáltotta világgá, hogy “mi is emberek vagyunk”.
KedvelésKedvelés