SIKLÓDIAK A KARIB-TENGEREN – NE SZEMÉTKEDJ, A JÖVŐD A TÉT! – MARTINIQUE

Siklód egy kis település a Székelyföld szívében, a Sóvidék peremén, kiöregedőben van, de megőrizte jellegzetességét, amely főként a tájba illő, hagyományos építkezésben nyilvánul meg. Sajátos elhelyezkedése, kultúrája, történelme és az ottani emberek szeretete révén kapcsolódott össze immár tizenkét éve a falu sorsa Hollókővel, az UNESCO-világörökség kincsét képező faluval. Siklód és Hollókő sok közös projektben vett már részt, sok közös kulturális eseményt szervezett, de a mostani volt mégis a legkülönlegesebb.

Festői tengerpart Martinique-szigetén

Hogy miért? Azért, mert Siklód hollókői barátainak szervezésében ezúttal az erdélyi, olasz, francia és spanyol fiatalokkal együtt egy nemzetközi projekten vehettek részt, ami az Európai Unió támogatásával valósult meg az Erasmus+ projekt keretén belül. Siklódról hét fiatal kapott meghívást arra, hogy ezen a nemzetközi pályázaton képviseljék kicsiny falujukat.


Heten vágtunk neki, hogy részt vegyünk az október 27. és november 6. között megszervezett programokon . Hét fiatal, akinek szoros kötődése van a faluhoz, annak ellenére, hogy az állandó lakhelyünk nem ott van. Amikor meghallottuk, hogy hol a pályázati program helyszíne, akkor jött az igazi meglepetés. A falut nem máshol, mint egy Franciaországhoz tartozó kis karibi szigeten képviselhettük, Martinique-en.

Izgalommal vártuk az indulást. Közben pedig előkészítettük a pályázat témájával kapcsolatos bemutatókat is, hiszen a projekt célja nem csak a nyaralás volt, hanem az, hogy egymástól tanuljanak a bemutatók, a műhelymunkák és a beszélgetések révén a jelenlevők. Mindemellett nem titkolt cél volt, hogy bővítsük kapcsolatainkat, új barátokkal legyenek gazdagabbak, és megismerjék egymás kultúráját.

A siklódiak csoportja – székely zászlóval, helyi specialitásokkal

A projekt témája: „Ne szemétkedj, a Te jövőd a tét!”, melynek célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a világon zajló pazarlásra és az egyre több szemét problémájára, amit már sajnos a közvetlen környezetünkben is megtapasztalhatunk.

A siklódiak prezentációja arra szolgált, hogy bemutassák azt az egyszerű életmodellt, amely kevés szeméttel jár, és még a mai napig fennmaradt többé-kevésbé Erdélyben, azon belül Siklódon is. Tény, hogy a székely falusi gazdálkodó életmód kevesebb szennyezéssel jár, mint a globalizált, nagyvárosi életszemlélet. A bemutatónkban arra világítottunk rá, hogy az itteni ember nem függ a „világtól”, és mivel szinte teljes mértékben önfenntartó életmódot folytat, az általa termelt szemét is elenyésző a nyugati városokhoz képest. Továbbá az is feladat volt, hogy a francia, olasz, spanyol és hollókői barátoknak bemutassanak valamit a székely konyha remekműveiből, és egy kicsit az itteni kultúrából. Nem maradhatott tehát a pálinka, hagyma, sonka, szalonna, zakuszka, „hecserli” lekvár, de még egy túros puliszka is a tervek közt szerepelt.

Előadás a siklódiak természetközeli életmódjáról – egyszerű, de lassan eltűnik…

Mi mutattuk be a majdnem nulla hulladék elvét (zero waste), de hallhattunk előadásokat arról, hogy mekkora az ökológiai lábnyomunk, és mi befolyásolja azt, vagy hogyan valósul meg a szelektív hulladékgyűjtés, mennyi élelmet pazarolunk el, hogyan használjuk fel tudatosan a vízkészletünket, hogyan hasznosítsuk újra a hulladékot.

A gyors profitszerzés vágya, a következmények figyelmen kívül hagyása  jellemzi az egyirányú logisztikát, amely nem foglalkozik a visszaválthatóság, a visszaforgathatóság gyakorlásával – Képünk illusztráció

A környezetvédelmi és szakmai bemutatók mellett, mindenki bemutatta a saját régióját, egyesületét is, amit nagy figyelemmel kísértünk. A projekt témáján belül felmértük, hogy egy-egy embert mennyi szemetet termel egy nap, és a turisztika is mennyi nyomot hagy egy ilyen kis szigeten.

Az első négy nap egy kis városkában telt, ahol a konferenciákon, műhelymunkákon kívül maradt idő az ismerkedésre, a helyi kultúra megismerésére, az óceánban való fürdőzésre, és a táj szépségében való gyönyörködésre. Sajnos az időjárás nem mindig tartott velünk, de minket nem tántorított el egy kis trópusi eső attól, hogy jól érezzük magunkat. Számunkra nagyon különleges volt az ottani párás meleg, a pálmafás ligetek, strandok, és a városka a sok-sok kis színes épületével, amelyek néha Kubát idézték.

A második részét az ottlétünknek a fővárosban, Fort de France-ban töltöttük el, de a két helyszín közé még beiktattunk egy strandolást a sziget talán legszebb pontján, a Karib-tenger partjainál Saint-Anne-nál, ahol összehasonlíthattuk a turisták által ott hagyott szemétdombokat kontra a turista paradicsom látványát. Csak úgy ámultunk, és bámultunk, ahogy láttuk a képeslapról visszaköszönő tájak valóságát. Nem tudtunk betelni a látvánnyal. Ki is használtuk az időt napozással, fürdőzéssel, aztán estére értünk a fővárosba.

Amellett, hogy a műanyaghulladék termelés problémáján agyaltunk és megoldásokat kerestünk rá workshopok és bemutatók folyamán, sort kerítettünk a város megismerésére is. Szabadidőnkben még a sziget északi, vadabb részét is sikerült bejárnunk, ahol csodálatos tájakat és partokat láthattunk. Fort de France-tól nem messze egy egyedi botanikus kertet is megtekintettünk, ami helyi különleges trópusi növényekkel volt tele. A városban meglátogattuk a térség egyetlen műanyag újrahasznosító üzemét, ahol rájöttünk, hogy könnyebb legyártani, megvásárolni, eldobni, mint újrahasznosítani. Komolyan elgondolkodtunk azon, hogy mennyi kárt tudunk okozni a bolygónak azzal, hogy csak egy jó hideg feles kólát iszunk meg. Rengeteg élménnyel gazdagodhattunk ebben a városban is, amelyik egyszerre mutatta karibi és európai arcát is, néha kicsit kaotikussá téve a városképet és a hangulatot.

Látogatás a hulladékfeldolgozó-üzemben

Ez a pár nap nem csak arra volt jó, hogy új tájakat láthassunk, hanem arra is, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy mekkora bajban van a világ, és milyen pazarló életmódot folyatunk. Rájöttünk arra, hogy a mindennapjainkban, rengeteg szemetet termelünk, ami nagy probléma, mivel súlyosan szennyezi a környezetet. Arra is rájöttünk, hogy minden szépnek van egy árnyalt oldala is. Például egy ilyen kis turistaparadicsom, mint Martinique is küzd a szemétproblémával és a rengeteg turista után maradt szemét nem kis fejtörést okoz a helyieknek. Az ottlétünk alatt a megoldásokról is volt szó. Konklúzióként azt tudom elmondani, hogy próbáljunk minél kevesebb műanyag palackot, nejlon zacskót, és mindenféle szintetikus anyagot venni. Ha pedig mégis muszáj, használjuk fel őket többször, gyűjtsük szelektíven. A jövőnk a tét!

Köszönet a hollókői csapatnak az áldozatos munkájukért, és azért, hogy minket is bevontak a projektbe. Számunkra nagy lehetőség volt ez az utazás, mert talán a legmerészebb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy valaha ilyen helyekre eljutunk. Az ott eltöltött idő alatt új barátok, kapcsolatok születtek, ami már több határon is átível, így nemzetközi szintre lépett.

Köszönjük, hogy Siklód hírét vihettük erre a kis egzotikus szigetre. Büszkén képviseltük falunkat!

A mellékelt riportfotókat a szerző, illetve a résztvevők készítették 

Birtalan Árpád Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.