A FALUKÉP VÁLTOZÁSAIRÓL

Kevés a becsülete az épített örökségnek – főleg a falvainkban –, úgyhogy egy jó ismerősöm, egy lelkes építész-palánta nagy lelkesedéssel készítette el egy általa jól ismert régi ház felújítási tervét. Lélekben és papíron komfortosította. Arra gondolt, hogy belakja a padlásteret, és szinteltolásokat is alkalmaz, és belső feljáratokkal, lépcsőkkel, többfunkciós terek segítségével korszerű és egyedi lakóhelyet hoz létre, ahová öröm lesz hazatérni. Szép volt a rajz, s a látványterv is.

Ki lehetett vetíteni, lehetett hordozni, álmodozni mellette, de annyira, hogy már-már hallotta a tűz pattogását, látta a lángok szívet-lelket-derekat melengető fellobbanását, s még egy doromboló kandúrt is odaképzelt a fotel lábához. Sikeres téma volt, rengeteg előadást tartott, és dolgozatáért a maximális pontszámot kapta az egyetemen.

Telt-múlt az idő, a tervből nem lett semmi. A rokonok, mivel egy fejlődő községről lévén szó, úgy döntöttek, hogy nem pazarolják holmi parasztos nosztalgiára az ingatlant. Az egyik család gyorsan kifizette a többi rokont – nem sajnálva az euró tízezreket –, és széthányta a „viskót”, mondván, hogy abban lakni már nem lehet „a mai igények szerint”. Az utcafrontra két üzletet terveztettek, s föléje, mögéje vagy tíz szobát. Aztán jöhetett a beton, a pvc, a termopán, a bramac, az automata garázskapu, a pitbull és a kerti-törpe. Meg a dzsip.

Az ifjú építész megértette az idők szavát. Tervezett benzinkutat, irodaházat, kényszeredetten szerepet vállalt pár városon levő polgári ház megnyomorításában. Egy évet csomagkihordó volt Londonban. Annyira vitte, hogy vásárolt egy lepusztult apartmant, annak felújítására kellett még némi pénz, úgyhogy ismét külföldön próbálkozott. Ezúttal Dániában. Berendezkedett. És köszöni szépen, jól van.

Őrzi még a régi tervet. Ábrándozik, hogy majd kerül egy olyan asszony, és valamelyik faluban folytatják. Ahol nincs rokon. S hol nagyobb a tér.

Egyre ritkábban jár haza. S ha mégis, szorongva megy végig a főutcán. Nyomasztják a katalógusból előhúzott egyen-házak. Feszélyezettnek érzi magát. És nem jönnek elő az emlékek… Néha előveszi a régi tervrajzokat, a számítógépén, előkeresi a 3D-s animációt. És ábrándozik. A képek átvezetik a múltból a jövőbe. Macska dorombol a szőnyegen, barátságos tűz pattog a kandallóban, és békét kíván a Házi Áldás.

A címkép Hátszsegi Csaba felvétele

Simó Márton      

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.