NAGYÁLMOS ILDIKÓ – EMLÉKEZZÜNK!

Úgy tartjuk, hogy addig él az ember, amíg emlékeznek rá. Müller Péter szerint nincs halál. És nincsenek halottaink. Mindenki él, csak nem itt, hanem ott. Átköltözött. Akit szeretsz, az van. Gondolj rá, idézd meg magadban a lényét – s ő is azt teszi majd, mert ha valójában szeretitek egymást, összeköt benneteket az Aranyfonál. Csak arra kérlek, ha anyádat, apádat, vagy nagyszüleidet idézed meg, ne öregemberként gondolj rájuk, mert nem azok!

A lélek világában nincs elmúlás, így öregség sincs. Fiatalok ők. Ahogy lelked mélyén te is fiatal vagy. Akkor is, ha a tükör nem ezt mutatja. Halottak napja nincs, csak szeretet napja van, amikor a földön élők az eltávozottakra, az eltávozottak pedig ránk, földön élőkre gondolnak.

Míg néhány éve még nem figyeltem arra, hogy suhannak az évek és milyen gyorsan röppen az idő, negyvenen túl arra eszmélek, idősebb ismerőseim közül egyre kevesebben vannak közöttünk. És halottak napja közeledtével még jobban felerősödik ez a hiányérzet, s ilyenkor számba vesszük azokat, akik nemrég hagyták itt e földi létet. Szomorú, ám mégis felemelő és megnyugtató pillanat az emlékezés. Főként akkor, ha személyesen is kegyeletét teheti az ember, kimehet a sírhoz és meggyújthat egy szál gyertyát, virágot vihet a sírra. Megérezhet valamit abból a természetfeletti világból, amely összeköti az égieket a földön lévőkkel. Mert ezt az érzést csak ott, a sírhantnál, magunk csendességében érezhetjük, s egy pillanatra talán elhunyt szeretteink is lejönnek hozzánk és megérintenek.

Gyerekkorom emlékezetes élményei közé tartozik a halottak napi világítás. A szertartást gyorsan kimerítettük egy-egy gyertya elégetésében, aztán irány bújócskázni. Nem féltünk elbújni egy-egy sírkő mögé a sötétben, természetes volt, hogy mi játszunk, a felnőttek pedig csendesen beszélgetnek és emlékeznek. Mert jó emlékezni. Felemelő és megható érzés. Ünnep. Fekete István szerint „…van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása.”

Nagyálmos Ildikó

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.