BÜKKFALVA – OROSZ DEJAVŰ – BÁNJA-E A SZÉKELY (8.1.)

Tulajdonképpen nem is falu. Csak egy-két utca. Inkább egy. Így tartják számon az önkormányzatnál. Viszont a tény, hogy a „bükk” előtaghoz hagyományosan odatoldják a „fala” megnevezést, ami azt jelzi, hogy mégiscsak volt, illetve ma is van némi településjellege. És külön áll. Elkülönülten fekszik Szentmártontól dél-keleti irányban. Bágy pedig magaslati fekvése miatt különös ebben a községben. Azt mondják, hogy ott másfajta, „hegyi” emberek laknak. Színtiszta református közösség. Ez alkalommal ezt a két települést járjuk végig, keresve az építészeti értékeket, de ugyanakkor bepillantunk a hétköznapokba is.

Homoródszentmárton irányából haladva Recsenyéd felé, még jóformán ki sem hajtunk a községközpont főutcájáról, ahogy a helységtáblát elhagyjuk, egymással szemközt ott a két bekötőút. Jobbra Bágy, balra Bükkfalva. Ezzel a járással most  Bükkfalára megyünk.

Román Viktor emlékezete és a Múlt Idők Háza

Párszáz méter után mindjárt feltűnik az évek óta kihasználatlan malom emeletes épülete. A kollektív-időben, ahogy a helyiek emlegetik a létezett szocializmus korát, s még utána is egy ideig, az egész környék ide járt őröltetni. Mostanában a gazdálkodási kedv átalakulása és a vadak miatt nem termelnek gabonát. Különben is minek? Mindent lehet kapni a gazda- és terményboltokban. Meg hozzák a regátiak is. Viszonylag olcsó a szemesgabona és a liszt… Aztán visszakerült a malom a tulajdonosokhoz. Nem használják semmire. Talán eladnák. Volt egy olyan gondolata a homoródszentmártoni művésztelep szerevezőjének, dr. Sata Attilának, hogy bérli, esetleg megvásárolja a tábor és annak gyűjteménye céljaira, de aztán ez is abbamaradt.

Egy kő- és téglalábas kapu romja, házfalrészlet tűnik fel. Valamikor itt egy komoly életszer lehetett. És máris a Román Viktor Emlékpark bejáratánál járunk. Részben a helyi vezetés, részben dr. Ferenczy Ferenc, nyugalmazott megyei főállatorvos, Székelyudvarhely korábbi polgármestere, illetve Román Elemér, a művész bátyja kitartásának köszönhető, hogy ez az emlékhely 2008-ban létrejött, hogy alakul a kultusza idehaza, hiszen a nemzetközi hírű és rangú szobrásznak – bár Homoródszentmártonban születetett – nincs itt emlékháza, köztéri szobra. A községi iskola és könyvtár viseli a nevét. A több mint tíz éve álló szabadtéri kiállítás az életmű legfontosabb darabjainak szilikon-másolatait tartalmazza.


Siklódy Ferenc grafikája

Román Viktor (1937-1995) Marosvásárhelyen és Bukarestben végzett képzőművészeti tanulmányokat. Már nagyon fiatalon kedvelt és sokat foglalkoztatott alkotóvá vált Romániában, hamar bekerült az európai szobrászat élvonalába is. Bár a vasfüggöny mögött élt, számos tanulmányúton, konferenciára engedték eljutni. Úgy döntött 1968-ban, hogy véglegesen Franciaországban telepedik le. Haláláig ott élt és dolgozott. Nemzetközi szinten Victor Roman néven ismerik. A romániai művészettörténet is így szereti nyilvántartani, mint oly sok nagyságot Johnny Weismüllertől, Herta Müllertől Iolanda Balasig, meg Ladislau Boloniig. Jó esetben magyar származású román művész. Román Viktor azonban soha nem tagadta meg székely származását, a szülőföld, a hun-magyar és az ősmagyar legendakör motívumai ihlették néhány fontos alkotását. Kányádi Sándor neki ajánlotta Függőleges lovak című híres versét (1967). Hadd idézzünk a zseniális költő – a földi! – metaforikus megközelítéséből pár sort: „…Ó a függőleges lovak fájdalmánál/ nagyobb csak a tíz ujjbegyben/ feszülő lehet mely tárgyilagosan/ s hangtalan szoborrá gyúrja/ a rettenetet”… A művész maga így vallott eszméléséről, zsenge gyermekkora első éveiről: “Ha visszaemlékezem szülőfalumra, Homoródszentmártonra, létem ott töltött első szakaszára, ott minden az évszakok ütemét követte. A szokások, a viselkedések teljes összhangban voltak a négy évszakkal, valamint a falu két templomával. A templomok két tornya nekünk egy bizonyos nyugalmat jelentett, egy bizonyos emelkedettséget, egy bizonyos feladatot, valamilyen fajta létezést a természettel és Istennel szemben. Talán innen ered az, hogy akarva-nem akarva, megmaradt bennem az egyensúly szükségessége a körülöttem levő világgal, a társadalommal – ami nem olyan könnyű –, de főleg magammal szemben. Azt hiszem, mindég próbáltam elérni ezt az egyensúlyt, ezt a lelki derűt, mely oly szükséges a létünkhöz.”

A lombok között Homoródszentmárton – Ilyennek láthatta Román Viktor is

Nem véletlen, hogy a regáti útikönyvek felhívják az ide utazó honfitársak figyelmét a szobrász emlékparkjára, hiszen Victor Romannak ma is áll köztéri alkotása Bukarestben, a Floreasca parkban, elég frekventált helyen – a Korcsolyázó lány –, de egyéb is szerepel bizonyos bedekkerekben a hely kapcsán. Arról azonban majd valamivel alább írunk.

Mekkora öröm lehet tájházat, s falut alapítani!

László Árpád univerzális kántor – római-katolikus, református, unitárius és baptista szertartásokon képes emelkedetté tenni a hangulatot –, pillanatnyilag a Belvárosi Unitárius Egyházközség énekvezére Székelyudvarhelyen. És mindemellett tájház-tulajdonos.

A kántor úr – civilben

Megörökölte nagyszülei ingatlanát, a Szász-féle bennvalót, amelyet sértetlenül őriz. Karban tartotta, és most is folyton javítgatja. Egyrészt a saját maga örömére, majd Múlt Idők Háza néven 2014 nyarától a szélesebb körből származó érdeklődők számára is megnyitotta. Nyilvánvaló, hogy mindez nem lenne megvalósítható élettársa, Ildikó nélkül, aki hasonló érdeklődésű, sőt megszállottja, őrzője, készítője a különböző textíliáknak. A Bükkfalvi Nyíres Nap alkalmából egy bugyitörténeti kiállítást hozott létre! Ez is unikum a székely ugaron…

A Múlt Idők Háza – az örökösök megőrizték a teljes berendezést

Árpád a bennvalóhoz tartozó felszerelések mellé rengeteg tárgyat, eszközt, gépet gyűjtött még, azoknak színt épített, illetve a saját „modern” lakóháza hátán őrzi és állítja ki. Jószerével ez a gyűjtemény az egyetlen látogatható skanzen-féleség Szentmárton környékén.

És ráadásul a tizenharmadik, a „csak utcaszerű” faluban található! A község vezetése szívesen hozza ide olykor a testvér-települések küldöttségeit. A művésztelepek alkotói is szoktak közös bográcsozásokat és baráti estéket szervezni a házigazdával közösen, akit ilyen alkalmakkor „közönséges” zenészként hasznosítanak, hiszen a kántor több „polgári jellegű” hangszeren is kiválóan játszik.

Az Alkotóház egyik szobájában

Egy ideje Alkotóház is tartozik a tájházhoz. Ezt élettársával közösen vásárolták a Balázs-családtól. Ő maga tette rendbe. Ez már olyan, hogy fürdőszobával, magasabb kényelmi fokozattal rendelkezvén, turistáknak és alkotni vágyóknak egyaránt kiadható az év bármely szakaszában. Ennek udvarát is jó szorgalommal, kiváló ízléssel rendezgeti.

Hosszabbodó kőkert

Szabad idejében pedig folytatja az utca felől a kőkerítés rekonstrukcióját, amely egy romos házig vezet. „Szép kőház – mondja a kántor úr –, nagyon szép szobák vannak benne, gyönyörű gerendák és vastag kőfalai. A tulajdonosokban nincs túl nagy érdeklődés az ingatlan iránt, talán el is adnák. Nem tudom, hogy mi lesz vele. Kár lenne érte, ha összeomlana. Meglátjuk. Egyébként ugyancsak én vagyok a szoborpark gondnoka és karbantartója, a Brassóban lakó felső szomszédom is rám bízza a házat és az udvart, hogy kaszáljam le a füvet, vigyázzak rá. Az közel van. Ott meg kutyát tartok, egy ügyes kiskutyát, hogy jelezzen, de annyira barátságos, hogy mindig velem akar lenni, megkötni pedig sajnálom.”

Az alkotóház

Ez a kőfal már a másik utcában van. Felfelé haladva legalább harminc méter hosszúságú. Az az érzésünk, mintha egy klasszikus orosz festményben járnánk. Az ősz teljében járunk. Mindenfelé gyümölcsfák. Akácfák hullatják a lombjukat. És a nyírfák. Innen az orosz-dezsavű! Repin? Siskin? Levitan?… És nem véletlen. Ezt más is látja…


Július 19-én a Bükkfalvi Nyíres Nap az alkotóház udvarán zajlott. Volt itt kórus Udvarhelyről. Volt esperes-pap. Volt parlamenti képviselő. Volt polgármester. Volt polgári tömeg. Falut imitáltak. Nem véletlen, hiszen akár egy ember is képes úgy mozgatni a szálakat, hogy Bükkfalva élő település-jellegét bizonyítgassa.

Nem kellenek ehhez magas értelmiségi allűrök, csak némi affinitás, és képesség arra, hogy olyanformán dolgozzunk és viselkedjünk, mint szoktak anno eleink.


Most pedig: vissza az őszbe!

Az Alkotóháznál jobbra kanyarodva, a László Árpi-féle kőkert és a romok mellett elhaladva megyünk felfelé az oroszos jellegű ősz-ígéretben.

Iszaak Iljics Levitan: Ősz (1896)
Iván Ivanovics Siskin: Erdőben (1892)

A görög katolikus temetőben

Ez a másik ürügy arra, hogy e helyen román nyomokat keressenek a Kárpátokon túlról érkezett legendahívők. Az a hír járja, hogy itt elmagyarosították egykor a derék oláh jobbágyokat és zselléreket. Nem történt más, csak annyi, hogy fokozatosan önként beolvadtak, és amikor 1948-ban a nemzetállam a szintjén – ezt a román öntudat fejlesztéséért oly sokat munkálkodó felekezetet – bevitték a nemzeti görögkeleti egyházba, kvázi megszüntették, és az utolsó élő szimpatizánsok is vagy elköltöztek, vagy betértek a környék római katolikus, református, unitárius gyülekezeteibe. Egyébként majdnem lehetetlen volt a vidéken az ortodoxok vagy a görög katolikusok számára a feltételezett „anyanyelvi” hitélet, hiszen a 19. század közepe óta alig voltak szervezett gyülekezeteik – amelyek egyébként már akkor is magyar nyelvűek voltak, ha voltak –, és az 1916-os román betörés ugyancsak vízválasztó volt számukra. Ekkor – szégyenükben – a megmaradtak is elhagyták korábbi felekezetüket, így befejeződött az asszimiláció.

Hogy az 1920 után berendezkedő gyarmatosító román adminisztráció megint elővette az etnikai és vallási kártyát, az abban nyilvánult meg, hogy helyenként új templomokat építtettek helyi adókból és közmunkával, illetve előnyöket kínáltak a betérőknek, akikről névelemzés alapján gyanították a latin gyökeret. Nemsokára – 1940 és 1944 között – ismét változott a széljárás. Immár a székely-magyar elem javára. A létezett kommunizmusban aztán végleg megszűnt a román irányultságú egyházi revitalizáció. Eltűntek a román vagy románnak és ortodoxnak vélt hívek a környékről. Az 1989-es rendszerváltást követően újkeresztény egyházak jelentek meg, amelyek reformot, és megtisztult, civilizációs és értelmiségi többletektől megfosztott életmód-mintát kínálnak az üdvözülni vágyóknak, egy steril, globalizált földi és égi, valós és virtuális térben zajló világi és mennyei életet ígérve követőiknek. Kulturális oldalról ezek a felekezetek roppant veszélyesek.

Kimossák az agyat, és felszámolják azokat a jellegzetességeket, amelyek által székelyek, magyarok, románok vagy cigányok voltunk ezen a vidéken. A jelenség országos. A „nemzeti egyház” harminc év alatt több millió hívet veszített… Bükkfalva azonban ma egy csendes hely. Nyoma sincs itt a két Homoród-mentén az egykor sűrűn jelentkező vallási villongásnak.

A temetőt néhány éve bekerítették. A közbirtokosság letakaríttatta a bozótot. Viszonylag civilizált és belátható így a tágas telek, bár – állandó gondnok híján – csak legeltetéssel lehet a füvet „visszanyesni”, aminek az a következménye, hogy az állatok folyton ledöntik a síremlékeket. Találunk kétszáz éves sírköveket, kereszt van rajtuk, de sehol nem látni cirill-, esetleg román feliratokat. László Árpád ősei is ebben a temetőben nyugszanak, a család egyik ága valaha görög katolikus volt. A kántor úr családi legendáriumában azonban semmi nyoma esetleges román mivoltuknak. A kegyúr, a környék egyik legjelentősebb primor nemzetsége, a Bíró-család itt található kriptája időközben beomlott, azt egy külön elkerített rész jelzi.

László Árpád egyik nagyapja még görög katolikus volt – sehol nincs román nyelvű felirat, még a 19. századból sem, esetleg román hangzású családnevek még itt-ott felbukkannak

Egy házaspár is csodákat tud művelni egy ilyen kicsi településen

Napjainkban öt állandó lakosa van Bükkfalvának. Árpád és élettársa; egy gyengébb család, aki kiszorult a városból; egy pásztor, aki a temetőben és körülötte legeltet. Illetve létezik odébb egy farm is, amelyet egy székelyudvarhelyi vállalkozó építtetett – szárnyasokat nevel benne majdnem természetes körülmények között, tehát az innen kikerülő tojás és a baromfi jóval értékesebb, mint a nagykereskedelmi –, s amelynek mindig van legalább egy itt tartózkodó alkalmazottja.

Visszafelé jövet Nagyálmos Ildikóval bepillantottunk a Román Viktor Emlékparkba is

„Ha a fiam méltóztatna hazajönni, s családot alapítani, akkor a falu sokat erősödne. Ki tudja? Talán egyszer ez is megvalósul… Én pedig hét közben végzem a dolgomat. Nagyon szeretek itt élni. Nem a messzeség vonz, hanem ez a fix pont.” Bízzunk az „újjáalapító” falu-atyában. Bár sok ilyen folytató-újrakezdő Noé lenne a két Homoród-mentén. Aki nem hajótörött. És túl van immár az özönvízen.

A riporthoz a szerző készítette a felvételeket; a Bükkfalvi Nyíres Naphoz kapcsolódó fotókat a Székelyudvarhely Belvárosi Unitárius Egyházközség bocsátotta rendelkezésünkre.  

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

One thought on “BÜKKFALVA – OROSZ DEJAVŰ – BÁNJA-E A SZÉKELY (8.1.)

  1. Köszönöm Simó Mártonnak, hogy felbolygatja a a Nagy -Homoród mente avarját, hogy a sarjadó zöld fű levegőt kapjon.László Árpád az Élő Székelyföld élő/aktív kertésze: A Román Viktor emlékparkot élteti-e a Román Viktor Alapítvány? Megszületik-e a regény, amelyhez, mint volt osztálytárs anyagot adtam? Mi történt a Recsenyédről a Megyei Tanácstól (Útügytő) ajándékba kapott villa anyagával?
    Dombi Ferenc osztálytársunk, amatőr festő barátunk is a nyarait Bükkfalván tölti a szülőházában, nem találták otthon? A Nyíresről remek akvarellt ajándékozott nekem. Bizonyára még visszatérnek Bükkfalvára, mert van még feltárni való. Erre, tudom, kezes László Árpi barátom. Nem jártam rég a Malomba. Felgyűlt az őrölnivalóm, Sorra kerülök-e, hogy én is lejárassam a magam gabonáját?

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.