FELMÉRÉS, KÁRTALANÍTÁS, INTÉZKEDÉS? – Helyzetjelentés a medve-frontról – UDVARHELYSZÉK

A közelmúltban Hargita Megye Tanácsa kampányba kezdett, amelyben plakátokon és szórólapokon kéri a megye lakosságát, hogy jelentse a medvék okozta károkat, illetve nemcsak a medvetámadást, hanem a vadállat jelenlétét is kérik közölni a 112-es sürgősségi hívószámon. Egységes űrlapok is készültek, amelyek október 3-a óta hozzáférhetők és kitölthetők a polgármesteri hivatalokban.

A statisztika szerint a tavalyi évben mindössze 185 káreseményt jelentettek megyénkben a hivatalos fórumokon, amely minden bizonnyal csak a jéghegy csúcsa. A probléma viszont súlyos, hiszen állandó veszélyeztetettségben élünk, egy olyan vidéken, amely lassan kimeríti a vadaspark fogalmát. Igaz ugyan, hogy időközben az ország ismét visszatért az „állandó választási kampányhoz”, alig van kormánya Romániának, de gyűjteni kell az adatokat, jelenteni, hiszen másképp nem jutnak el a panaszok a megfelelő helyre, talán nem tudatosulnak kellő súllyal, és a törvényhozók, az illetékes minisztériumok nem változtatják meg idejében a törvényi keretet. Holott már a huszonötödik órában járunk.

Egy pálpataki medvetámadás áldozata – Balázs Tibor felvétele

Nem telik úgy el egy nap sem, hogy ne keletkeznének újabb károk e kényszerű együttélések miatt. Sok összetevője van ennek a problémának. Szombat óta pedig még súlyosabb a helyzet! A Székelyföldön is emberáldozatot követelt a medvével való kényszerű együttélés, Kóródszentmárton (Maros megye) határában kétbocsos medve ölte meg Nyárádmagyarós község jegyzőjét. A sors iróniája, hogy épp az állam egy községi szintű képviselője, a törvényesség helyi őre az áldozat. Egy másik súlyos eset Brassó megyében történt, ahol egy juhászt annyira megsebesített a vadállat, hogy pillanatnyilag élet-halál közt, válságos állapotban gondozzák egy brassói kórházban. Nem számít, hogy ki kicsoda, és milyen beosztásban dolgozik, mennyi idős, mely társadalmi kategóriába tartozik, hanem ismét bebizonyosodott, hogy az állami struktúrák ezen a szinten sem képesek ellátni a feladatukat, nem tudják biztosítani az emberek biztonsághoz való jogát, s ugyanakkor a magánbirtok, a magánterület, a magántulajdon is veszélyben van.

Megszólítottuk Udvarhelyszéken mind a huszonhat önkormányzatot. Van egy saját kérdőívünk, amely a következőket tartalmazza: Mennyi lehet a közigazgatási területükön feltételezett medvék száma? Hány egyedet „bír” el az adott környezet? Milyen és hány káresetet regisztráltak ebben a naptári évben máig? Milyen jellegűek a károk? Volt-e emberi sérülés? Mekkora a károk értéke? Mekkora lehet az elmaradt haszon az elpusztult állatok után? A medvepopuláció mennyire befolyásolja a vállalkozói-gazdasági kedvet? A közbiztonságot? A turizmust?

Ez a kérdéssor eléggé komplex, hiszen nehéz felbecsülni, hogy egy anyajuh vagy egy üszőborjú mekkora hasznot jelent a gazdának. Egyrészt ez is fontos. Másrészt pedig milyen, mekkora lehet a medvejelenlét gazdaságromboló hatása?

Homoródalmáson Mihály Csaba hazavitt tizenhat továbbtenyésztésre szánt, vemhes juhot, és azokat a falu központi részén levő házának kertjében tartotta – biztonságosnak hitt körülmények között –, éjszaka beterelte juhait a csűrbe, ám oda is bement a medve. A következő napon aztán leláncolt kapu mögött tartotta az állatait, de oda is betört a vad, és nyolc állatát elpusztította. A birkák fülszámmal voltak ellátva, tehát benne voltak a támogatási rendszerben, s mivel fiatal állatok voltak elmaradt az a 6-7 szezon, amely során fialtak és tejet adtak volna. Ily módon minden egyes állatra számolható lenne legalább 4-5 ezer lejes kár. Egy elpusztított fiatal szarvasmarha, tinó esetében simán felmegy ez a kárösszeg 15-20 ezer lejig, vagy még fennebb. Homoródalmáson ugyanez a medve a továbbiakban is garázdálkodott. Szeptember 15/16-án éjszaka Mihályék szomszédjában, Gotthárd Károlyéknál is járt. Egy elpusztított hízó sertés esetében már egyszerűbb a számítás, hiszen kiszámítható a testtömeg és a piaci ár alapján a „viszonylagos” kár.

Mihály Csaba felvételei

A szarvasmarhák esetében érdemes itt elmondani azt is, hogy ma egy törzskönyves tehén piaci értéke 6 és 9 ezer lej között mozog. Amennyiben benne van a „rendszerben” az elpusztult haszonállat, akkor a gazdának öt napon belül pótolnia kell, hogy ne szakadjon meg a normál, illetve a kiemelt támogatási folyamat. És ne essen alább a megtervezett hozam, hiszen adott esetben szerződési kötelezettségek is fennállhatnak.

Korond községben a becslések szerint 150 medve élhet, holott a terület mintegy 70 egyedet bírna meg. Ez idáig – október 10-én beszéltünk legutóbb az önkormányzat illetékeseivel – 12 káreseményt jelentettek, amelyek becsült értéke 20660 lej. Pálpatakán három tehenet pusztított el a vad – egy nagytestű, szokatlanul agresszív állatról van szó –, amelyre kértek és kaptak is kilövési engedélyt, ám időközben nyoma veszett. Tódor Vendel, Lőrincz Zsolt és Imre Ferenc egy-egy tehenét pusztította el a vad fényes nappal. Az egyik esetről videofelvétel is készült. A korondi vezetés úgy látja „…tekintettel arra, hogy térségünkben, az utóbbi időszakban is jelentős mennyiségű vadkár keletkezett, így egyre több olyan gazda van, aki nem igazán akarja állatait kiengedni a legelőkre, ebből kifolyólag kisebb állatlétszámot képes ellátni, s így egyre kisebb a vállalkozói kedv, sőt, a fiatalok nem is igazán fognak neki e küzdelemnek. A közbiztonságot ez a probléma főleg a tanyavilágban érinti súlyosan, itt kiemelnénk Fenyőkút és Pálpataka térségét. A turisztika szempontjából a medvék nagyszámú garázdálkodása egyértelműen negatí, akadályozza a tanyai turizmusra, hisz legtöbb ideutazó nem szeretne rettegve sétálni a tanyavilág kínálta szép tájakon. A mi meglátásunk az, hogy mihamarabb engedélyezni kellene a kilövési kereteket, és újra beindítani a vadgazdálkodást, amely egyensúlyban tartaná a medvepopulációt.”

Ugyanakkor Fenyédről azt közölték, hogy 14-15 egyedet tartanak számon, és a terület normális esetben körülbelül két medvét bírna el. Írásban csak egy kárt jelentettek a tanácsnál, ami kukoricaföldet érintett, ennek az értéke 3500 lej, de több esetről is tudomást szereztek, amelyeket a kárvallott még nem jelentett.

A felvétel 2018-ból származik, de a probléma ma is létező. Mondhatni súlyosabb…

A minap a Homoródszentmártonhoz tartozó Abásfalván jártunk – egyéb célból –, Jakab Attila községi polgármestert is vártuk egy megbeszélésre, aki szabadkozott, s mondta, hogy érkezik hamarosan, kezdjük csak meg a tanácskozást. – Helyzet van! – közölte az elöljáró – aztán bő egy óra múlva kiderült, hogy a pásztorok egy, a falu melletti réten tartózkodó medve miatt nem merték a gyepesi tehéncsordát hazaengedni. Riasztólövésekkel, kiabálással sikerült aztán ideiglenesen elűzni onnan a vadat.

Jakab Attila polgármester a szenátusban tett panaszt medveügyben  (2018)

A polgármester úrral folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Az elmúlt napokban úgy nyilatkozott, hogy most már Kénos, Abásfalva és Homoródkeményfalva határát is figyelni kell. Vaktöltényeket, petárdákat, más fényt és hangot kibocsátó eszközöket vetnek be. Ősszel lennebb jönnek a fenyvesekből a medvék, az alacsonyabban fekvő lombhullató erdőket keresik fel, hiszen van bükk- és cseremakk, illetve vadgyümölcsök, valamint rászoktak a háztáji kertek dézsmálására. Előszeretettel fogyasztják még a diót is. Nem mellékes egyáltalán a fákban okozott kár, mert nem csak az idei termés megy kárba, hanem az ágakat is letördeli a táplálékot kereső vad, s az csak szerencsés esetben tud ismét kihajtani. Általában a legjobb termőágak vesznek oda. Új fákat kell telepíteni, amelyek nevelése ismét hosszas és költséges folyamat. Jakab Attila a község vezetése mellett vadász, és a Nagy-Küküllő Vadász-Horgász Egyesület elnökeként is tevékenykedik. Ért a vadakhoz. Elmondja, hogy azon a 110 ezer hektáron, amelyen szervezetük gazdálkodik, 28 lenne az ideális egyedszám. Jelen pillanatban 350 medvét tartanak számon a területen. Ha jó lenne a vadgazdálkodási törvény, akkor – feltételezi – 100-110 példány megférne itt. Udvarhelyszéknek ezen a részén mindenféle medve található: különböző színárnyalatúak, az átlagnál nagyobb méretűek, kicsik, kövérek, idősebb és fiatalabb, erős és gyenge egyedek, mindenevők, húsevők, emberre veszélyesek és ártalmatlanok, vegyesen.

Akkor sikerült kilőni egy problémás példányt (2018 májusában) – Fotó: Facebook

Egy kontraszelektált állományról van szó, hiszen természetes körülmények mellett nem képes egy anya 2-3 bocsot felnevelni, mindig a legéletképesebb marad életben, ami teljesen rendjén való. Homoródszentmárton község falvaiban minden reggel külön rettegéssel jár a gyermekek iskolába engedése, hiszen már hét óra előtt el kell indulniuk. Elkísérhetik ugyan a szülők, magukkal vihetik a család összes kutyáját a pincsitől a bernáthegyiig, de mi történik akkor, ha mindez nem elég.


A mostani írás elkészülte idején sok ide kapcsolódó publikációt olvastam a különböző sajtóorgánumokban. Úgy tizenöt évre visszamenőleg nézegettem az adatokat és a jelenségeket. Egyértelműen látszik a folyamat erősödése. Évről-évre megismétlődnek a medvés történetek, de egyre súlyosabban. Mintha szándékosan rontanák el a törvényekkel a természeti környezetet. Mintha készakarva bomlasztanák az arányokat és a hominidák esélyeit a civilizációs túlélés folyamatában. Mintha a medve – vagy mi a fene – előrébb való lenne mindennél, mindenkinél. Még a legfelső érdeknél is. És az emberi tényező meg a legutolsó.

Címképen: Jakab Attila, Homoródszentmárton polgármestere egy medve által elpusztított borjú teteme mellett (archív) – Fotó: Facebook

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.