Jó lenne, ha a látogató, amint erre közeledik, s igyekszik visszahelyezni magát egy hét-nyolcszáz évvel ezelőtti korba, nem egy 21. századi, a természetestől és a hagyományostól elrugaszkodott, kiürült, koncepciótlanul lecsupaszított és átépített környezetet, vagy romhalmazt látna.

A magától értetődő és megnyilvánuló természetesség mentén, a hely szelleme által vezérelten működő spontán intelligencia és a paraszti gazdaöntudat-teremtette tárgyi lenyomatokra lenne szükség – régi és új modorú, magas szintű építészi megfogalmazásban –, amelyek közt a hely embere irigylésre méltó körülmények közepette, folyton, majdhogynem paradicsomi állapotban élhetne… Tovább

Címképen a felújított egykori községháza

Simó Márton/ Hargita Népe