Ha visszaemlékezünk azokra az időkre, amikor gyermekként járhattuk a falusi utcákat, mindig a legnagyobb nyugalom, a biztonság, a meghitt otthonosság áradt szét bennünk. Olyan hely volt, ahol nem kellett tartani a gépkocsiforgalomtól. Olyan hely volt, ahol nem kellett félni idegenektől. Olyan hely volt, ahol semmi mással össze nem hasonlítható íze volt a kenyérnek, a puliszkának, a szalonnának, a császárkörtének, a szilvaíznek. Olyan hely volt, ahol a szem nem győzött gyönyörködni a mezők látványában.

Végigszaladt a tekintet a szépen megművelt földeken, a kerti vetemények ágyásain, a gyümölcsfák lombjain, ahonnan áldásként hulltak alá a nyárutó gyümölcsei, a besztercei szilvák, a sóskörtövék, a pirosbelű vackorok meg egyéb csodák… Tovább

Simó Márton