Sajtótájékoztatót tartott az idei Siculus Fesztivál szervezőcsapata. Jelentősebb költségvetéssel, komoly díjakkal és fellépési lehetőségekkel csábították az erdélyi együtteseket versenyre, amely az egyetlen hasonló seregszemle Erdélyben. Összesen huszonkét együttes nevezett be, amelyek közül – az előválogatás után – tizenöt maradt versenyben.

Az idei fesztivált a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és Hargita Megye Tanácsa szervezi, társzervezők Székelyudvarhely Város Polgármesteri Hivatala és az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács (UIET).

A szeptember 6. és 8. között zajló verseny idén a Márton Áron téren, a Patkóban kihelyezett színpadon, megfelelő hang- és videotechnikával, jószerével a város és az erre járók szeme előtt zajlik majd.

Bartalis Izabella, a Forrásközpont igazgatója elmondta, hogy hasonlóan az eredeti elképzeléshez, amelynek szellemében működött az első négy Siculus Fesztivál – 1970 és 1974 között, majd hasonlóan állt össze az 1990-es felújítási kísérlet is –, az a cél, hogy lehetőséget biztosítsanak a hazai együtteseknek arra, hogy saját, magyar nyelven szóló szerzeményeiket bemutathassák. Nem kívánnak exkluzív szerződéseket kötni a nyertesekkel, mint ahogy szokták bizonyos magyarországi ügynökségek, vagy televíziók, hanem épp a rivaldafénybe állítással hozzák őket helyzetbe. A nyertesek udvarhelyi, kézdivásárhelyi és kolozsvári városnapok keretében koncertezhetnek majd. Ez a megmérettetés arra is jó, hogy komolyan vegyék önmagukat a különböző együttesek, és lépéseket tegyenek a profizmus felé. Egy példát említett a szakember: a tavalyi fődíjas, a 4S Street (Gyergyószentmiklós) az elmúlt évben 58 alkalommal szerepelt külföldi és hazai pódiumokon, ami egyáltalán nem lebecsülendő adat.

Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának alelnöke hangsúlyozta, hogy a nagynyilvánosság elé való kilépés, a jelentősebb díjak – ezer eurós elismerésben részesül a legkiválóbb banda, ezen kívül ötszáz-ötszáz eurós anyagi elismerés jár a legjobb szerzeménynek, a legjobb dalszöveg írójának, a legjobb énekesnek, illetve a legjobb hangszerszólistának – azt jelzik, hogy ezt a fesztivált, akárcsak – példaként említve – a táncház-találkozót, amely több mint négy évtizeddel ezelőtt itt „fogant” a székely anyavárosban, „helyi terméknek” tekinti a város és a megye.

Az UIET tisztségviselői és önkéntesei abban fognak segédkezni, hogy járulékos programokkal színesítsék a fesztivált, és menet közben továbbra is népszerűsítik annak eszméjét a saját generációjuk körében.

Lőrincz Ildikó, a Forrásközpont munkatársa, projektmenedzser megosztotta a sajtó jelenlevő képviselőivel, hogy a fesztivál felújításának alapötlete egy Márkus Barbarossa Jánossal folytatott baráti beszélgetés során fogalmazódott meg két évvel ezelőtt. Barbarossa, aki „ős Siculusos” – ifjú zenészként jelen volt a hetvenes évek elején tartott fesztiválokon – hangsúlyozta, hogy ennek a rendezvénynek itt van a helye, ebben a városban, ahol annak idején befogadták, tökéletesre fejlesztették, és ahol szívesen folytatták volna, hogyha hatóságok be nem tiltják.

Az idei szervezők meggyőződése, hogy hatékony együttműködéssel, a különböző intézmények és a magántámogatók hozzájárulásával, hiszen ilyenek is vannak páran, igazi erdélyi értékké válik a Siculus, amelyre szívesen fognak elmenni, figyelni majd a rajongók, hogy lássák-hallják kedvenc együtteseiket. A nyitottságot, a széles merítést jelzi, hogy a történelmi Erdély, a Bánság és a Partium legkülönbözőbb településeiről érkezik ez a tizenöt zenekar. Komoly könnyűzenei seregszemle előtt állunk, amely bizonnyal vonzza majd az érdeklődőket közeli és távolabbi településekről egyaránt. És nagyot szól.

A szerző felvételei

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport