Kevert lények vagyunk. Megsebezte lelkünket a Gonosz. Az igazi, tiszta, benső énünk külső rétegeit megmérgezte a Sátán. Az áteredő bűn lényege, hogy nem látunk tisztán. Jószándékainkhoz tévképek, gyanakvások, előítéletek, ravaszság, kíváncsiság, irigység is vegyül. Értelmünk elhomályosult, akaratunk rosszra hajló lett. Isten kegyelme, a megváltottság jézusi segítsége nélkül nem vagyunk képesek a tisztánlátásra. Ezért jó átimádkozni döntéseinket, hogy az isteni kegyelem fényénél tiszábban lássuk: mi vezet a jóra, hosszú távon milyen gondolatunk, szándékunk válik javunkra, és lesz Isten akarata szerint való.

Mint, amikor fényt gyújtunk, hogy kiválogassuk az egészséges rizsszemeket a hamis magvak közül. Vagy, ahogyan a laboratórium mikrószkópja felnagyítja és elkülöníti a láthatatlan baktériumokat, s kiderül, mi az, ami fertőz és beteggé tesz. Néhány pontban ezért érdemes szemügyre venni: mik a különbségek a sátán sugdolózásai és az Isten szeretete által irányított lelkiismeretünk hangja között? Magyarán milyen ismérvek segítenek megkülönböztetni magunkban Isten Lelkét az ördög, a hazugság lelkétől… Tovább

Sebestyén Péter