ADATKÖZLÉSTŐL AZ ADATHORDOZÁSIG – Negyedszázada működik a Székelyföldi Néptánctábor – FELSŐSÓFALVA

„Megöregedtünk. Pontosabban őszbe csavarodott a fejünk, de megvagyunk, itt vagyunk. És a lendületünk változatlan” – kezdte a beszélgetést László Csaba koreográfus, a tánctábor ötletgazdája és szakmai irányítója.

Adatközlő és adathordozó, illetve adatkordozó és adatközlő forgolódása

„Azok az emberek, akiktől mi tanultunk táncolni, akikkel annak idején elindítottuk itt a Székelyföldi Néptánctábort, egyre inkább fogynak. A tábor idején mindvégig, minden nap volt egy-egy ilyen megemlékezés, amikor elhunyt barátainkra, kedves adatközlőinkre emlékeztünk. Ők mindig mellettünk voltak, fogták a kezünket, mutatták az értékeket, de vészesen fogyatkoznak. Ilyen szempontból meg kellett változtassuk a tábor struktúráját. Régebb minden este hoztunk adatközlőket, élőben lehetett megtekinteni a hagyományos táncokat. Nyilvánvaló, hogy ők sem úgy táncoltak már, mint fiatal korukban, de hitelesek voltak. Ma már, többnyire, csak mesélni, mutatni tudjuk felvételekről, hogy milyenek voltak, és mit tudtak. Sokat tanultunk ezekben az években a zenésztársadalomból is. Nyilvánvaló, hogy közülük sokan elhunytak, de azt tapasztaljuk, hogy utódaik sokkalta jobban képesek ma is ráhangolódni az elődeikre.”

– Most is zajlott a hangszeres oktatás a július 21. és 28. között tartott jubiláris, huszonötödik táborban?

– Természetesen. A helyi iskola négy termében, napközben párhuzamosan szerveztünk vonósoknak hangszeres képzést. A fiatalok még nagyobbrészt éretlenek, megvan bennük a nyitottság, bár apró nüanszokat még nem tudnak visszaadni. Egyelőre. Leggyakrabban nem tudnak lassan muzsikálni.

Végig itt volt a szászcsávási zenekar, akiknek a repertoárja igen széles. Csakhogy az ő esetükben ugyancsak cserélődik a régi nemzedék. Muzsikált és tanított Jámbor Pista „Dumnezeu”, de már az ő egészsége sem a régi, a lábát amputálták, bár ennek ellenére kiválóan képes órákon át húzni a vonót és oktat. Ő több ízben hegedült a tánctanítások alatt.

– Melyik tájegység tánc- és népzenekultúrája a domináns?

– Alapvetően a Sóvidéké. Ennek különböző árnyalataival próbáltunk ismerkedni. Ebben az évben történetesen a pálpataki táncokra koncentrálni, ahogyan korábban volt már példa arra, hogy a fenyőkúti illetve a parajdi, a változatokra fókuszáltunk.

– Létezik néhány esztendeje egy másik próbálkozás is, főleg magyarországi néptáncosok kezdeményeztek Pálpatakán néptánc-táborokat, amelyek az ott élő hagyományokra szervezték az adatgyűjtést és a tanulást. Idén oda nem sikerült eljutnunk. Milyen vélük a kapcsolat?

– Nagyon jó. Korábbi években magam is megfordultam ott néhányszor. Most azonban úgy tudom, hogy jóval kisebb, szűkebb lesz, és jószerével „edzőtáborrá” alakul, de azért részt vesznek rajta pálpataki fiatalok is. Tartják a kapcsolatot a még tevékeny adatközlőkkel, de főleg oktatóiktól és egymástól tanulnak.

– Van-e friss és konkrét hozadéka az idei felsősófalvi tábornak?

– Túl azon, hogy itt immár évtizedek óta biztos találkozási helyet működtetünk július negyedik hetében, vasárnaptól vasárnapig, a néptánc és a népzene kedvelőinek – úgy hivatásosoknak, mint amatőröknek –, minden esztendőben törekszünk bemutatni a záróünnepségünkön az itt tanultakat, az innen származó útravalót. Most szombaton, július 27-én került sor erre a gálára, amikor a zenésztanítványok is előadhatták az itt tanultakat. Feltétlenül el kell itt mondanom, hogy – végre – van egy olyan sóvidéki zenekarunk, amelyek tagjai a környék falvaiból valók –, és a táncházban minden este ők muzsikálták a sóvidéki táncrendet. Nyolc tagjuk van, Nyirettyű a nevük, a parajdi Miklós Károly prímás szoktatta össze és tartja ma egyben őket. Jegyezzük meg a nevüket, biztos, hogy hallani fogunk róluk: Miklós Barna, Miklós Botond, Fábián László, Fábián József, Kuron Szabolcs, Jancsó Bálint, Miklós Attila. Ez szenzációsnak mondható, a huszonöt év hozadéka, hiszen a régóta felbomlott, illetve kihalt Paradica Mihály „Nyicu” féle zenekar óta itt, helyben ilyen nem működött. Épp Miklós Karcsi volt az az ember – huszonöt éve tart ki a tábor eszméje mellett ő is –, aki tőlük mindent megtanult, és az ő személyes kitartásának, kiváló érzékének köszönhető, hogy ezt a felbecsülhetetlen értéket tovább tudták vinni.

– És a tágabban értelmezett Székelyföld, Erdély területéről származó zenét, népi tánckultúrát sikerül-e ebből a táborból tartósan népszerűsíteni?

– Igen. És erről feltétlenül szólnom kell! Elkészült az Erdélyi Tánctudástár. Mivel másutt is észlelték, hogy az adatközlők kezdtek eltűnni, Könczei Árpád koreográfus vezetésével és az Erdélyi Magyar Néptáncegyesület jóvoltából készült 23 videófelvétel azokkal a tánctanárokkal, akik még részesülhettek a tiszta forrásból, akik közvetlenül tanulhattak az elődöktől. Ezek a kisfilmek a tájegységenkénti táncértelmezést ábrázolják. Sikerült ezeket promóciós vetítéseken hiánytalanul bemutatnunk. Rendkívüli „fegyvertény” volt a filmek elkészülte, és az is, hogy végre van egy ilyen gyűjtemény, amely arra való, hogy közvetlenül szolgáljon.

– Itt, Felsősófalván milyen volt az idén a lakossággal fenntartott viszony?

– Kiváló, nagyon jó. Az önkormányzati támogatás és a hozzáállás hibátlan. A környék falvaiból való gyerekek pedagógusok irányításával 50-60 fős csoportokban jártak be napközben. Esténként pedig legalább ilyen népes csoportokban egészítették ki helyi fiatalok és felnőttek a tábor mintegy 300 fős népességét. Hétvégén még ennél is többen.

– Mi mondható el nagyvonalakban arról, hogy kikből tevődnek össze hagyományosan a tábor látogatói?

– Elsősorban ifjúsági, többnyire középiskolás amatőr táncegyüttesek tagjai, úgy belföldről, mint külföldről, kisebb-nagyon baráti társaságok, akik évek óta visszajárnak, és alkalmi látogatók, egyszerű érdeklődők, akik évközben is rendszeres táncház-látogatók valahol, illetve magányos turisták, akik polgári foglalkozásuknál fogva is kötődnek valamilyen szinten a népi tánckultúrához. Csecsemőtől a nyugdíjas minden korosztály képviselteti magát.

És – nyilván – észlelhető a nemzetközi sokszínűség is, hiszen Japánból, Kelet- és Közép-Euróbából, az Új Világból is vannak új, illetve évek óta rendszeresen visszatérő vendégek, akik lelki rokonságot éreznek velünk. És biztos, hogy az itteni táborban tanultaknak van némi köze ahhoz, hogy másod-, harmadgenerációs magyarok amatőr tánccsoportokat hoznak létre olyan egzotikus országokban, mint Argentína, Brazília, Bolívia… Japánban, vagy éppen Hongkongban, meg azért hívnak életre sóvidéki vagy más erdélyi táncrendet ismerő együtteseket, mert lenyűgözi őket a szépség. Keletről érkező látogatóink megérzik a szellemi rokonságot, és igen jól képesek művelni, énekelni, muzsikálni, táncolni azt a továbbadott értéket, amelynek lassan már nincsen itt adatközlője.

Az érték azonban fennmaradhat. Hiszen sokan vagyunk, egyre többen, akik csúnya szóval „adathordozókként” működünk. Külföldi nemzettársainknál pedig mindez az identitás fontos része. A csak baráti érzés által vezéreltek sem idegenek, hiszen mindannyian a tágabban értelmezett magyar kultúra, s általunk pedig a sóvidéki népzene és a tánckultúra nagyköveteivé válnak az itteni találkozások által.


Negyed évszázada Felsősófalván

A Székelyföldi Néptánctábor a huszonötödik kiadásához érkezett. Idén július 21. és 28. között tartották, s ahogy László Csaba koreográfus, a Pipacsok Néptáncegyüttes képviselője mondotta, ezt a találkozót a visszaemlékezés, a mérlegkészítés hatja át. „Ennyi idő hosszú szakasz az ember életében, sok élménynek lehettünk tanúi. Tapasztalatokat szereztünk, s ráébredtünk arra, hogy az adatközlőink sorra kihalnak, eltávoznak közülünk. Mi már csak adathordozók vagyunk.” A kérlelhetetlen idő ellenében mégiscsak sikerült a két és fél évtized alatt felgyűjteni és továbbadni a Sóvídék népi tánckultúráját és népzenéjét. Nagy elégtétel, hogy helyben – a szomszédos falvakban, Alsó- és Felsősófalván, Parajdon és Korondon – összeállt helyi muzsikusokból egy állandó zenekar, amely néhai Paradica Mihály „Nyicu” és társai sóvidéki dallamkultúráját őrzi, játssza ma is. Túl ezen, megmaradtak, áthagyományozódnak a táncmotívumok is, amelyeket sok távoli helyen, messzire levő országokban, magyar diaszpórákban és a kultúránkat kedvelő közösségekben egyaránt hasznosíthatnak az érdeklődők.
Az idei táborban 350 fő állandó résztvevőt regisztráltak, akikből 70 helyi gyerek, azaz a sóvidéki falvakból valók, illetve most már szovátaiak is vannak köztük, akik hangszeres- és táncoktatáson vettek részt. „A táborlátogatók gyűjtőterülete azonban igen széles – mondotta László Lujza, a Pipacsok által szervezett néptánctábor háziasszonya, aki maga is negyedszázada szolgálja fáradhatatlanul az ügyet –, és természetesen jöttek a Székelyföld és Erdély majd’ minden szegletéből, Magyarországról, Felvidékről, Svédországból, Hollandiából, Lengyelországból, Németországból, Kanadából, az Amerikai Egyesült Államokból, egy fő Hongkongból érkezett, van egy fiatalasszony Japánból, aki ötödször látogatott el hozzánk. Van egy debreceni csoportunk, akik a huszonöt év alatt mindössze egyszer hiányoztak, illetve költözés, generációváltás most sem tudtak eljönni. Rajtunk, az alapítókon kívül talán Orbán László prímás az, aki soha nem hiányzott, és immár hosszú évek óta Kaliforniából jár vissza évi rendszerességgel „táplálkozni”, hiszen az Új Világban másképp nem lenne képes táncházakat muzsikálni. Időközben pedig felnőtt egy olyan generáció, akik valamikor kisgyerekként, a szüleikkel együtt kezdték, s most önállóan érkeznek, és hozzák magukkal a szűkebb baráti társaságukat is.”

Az idei tábor a Nemzeti Kulturális Alap, a Bethlen Gábor Alapítvány és Hargita Megye Tanácsa támogatásával valósulhatott meg, a kiváló helyszínt pedig – a felsősófalvi művelődési házat és annak teljes infrastruktúráját – Parajd Község Önkormányzata bocsátotta a rendelkezésükre.


László Csongor felvételei

Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.