Ebben a kicsi faluban igen jelentős kulturális események zajlottak az elmúlt hónapokban, a Pünkösdi Királynézás, a III. Sóvidék Népviseletben találkozó után a Sokadalom volt az idei nyáron a harmadik nagyszabású rendezvény, amely megmozgatta a helyieket és az elszármazottakat.
A Siklódi Sokadalom alapötletét Dankó Béla országgyűlési képviselő, Kondoros korábbi polgármestere vetette fel, és kivitelezte is, Hollókő polgármestere, Szabó Csaba és a híres skanzen-falu önkormányzata segítségével, magyar állami támogatást szerezve a valóban látványos és színes sokadalomhoz. Mert pazar kínálattal jelentkeztek, magyarországi és székelyföldi előadókat hívtak (Pál István „Szalonna” és Bandája – Magyarország, Tessedik Néptáncegyüttes – Magyarország, Kristóf Béla és zenekara – Székelyudvarhely), Bogyiszlói Zenekar – Magyarország, Énlaki Asszonykórus, Sirűlők Néptáncegyüttes – Szováta, Énekes Madár Népdalkör – Farkaslaka, Tarisnyások műkedvelő csoportja – Siklód/ Székelykeresztúr). Ezzel a színes program-kavalkáddal is az összetartozást hangsúlyozva, hiszen táncaink, népi dallamkincsünk, szokásaink, hagyományos népi viseletünk számos közös motívumot őriz szerte a Kárpát-medencében.
Túl azon, hogy mindenki jól érezhette magát, összeült a falu „miniparlamentje” – bár a községnek jelenleg nincsen vezetője, hiszen a megbízott alpolgármester, Szilveszter Attila július 23-án beadta lemondását, Szőcs László felfüggesztett polgármester és Nagy Endre lemondott alpolgármester után ő a harmadik elöljáró, aki feladja az önkormányzati munkát – alkalmi gyűlést is tartottak, amelyen elhatározták, hogy a siklódi közösség megvásárolja Demeter Imre házát, amely a faluközpont egyik meghatározó épülete.
Nem hirtelen felbuzdulásból, hanem teljesen magától értetődően jelentették ki a testvér-települések vezetői, hogy ennek az 1912-ben épült hagyományos lakóháznak, gabonásnak, csűrnek és a hozzá tartozó teleknek a megvételét Kondoros és Hollókő is támogatni fogja. Dankó Béla pedig országgyűlési képviselőként tett ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy ide tud majd irányítani egy 50 ezer eurós uniós projekttámogatást a ház felújítására és egy olyan népművészeti központ létrehozására, ahol az épített örökség mellett a hagyományos népi mesterségek eszköztárát is elhelyezhetik, amelyet a későbbiekben bemutatásra, oktatásra lehet majd használni.
Ezen a beszélgetésen szó esett arról is, hogy létezik ugyan a faluban egy évekkel korábban létrehozott egyesület, ám annak a választmánya már évek óta nem hívott össze közgyűlést, és tevékenység híján a bankszámlája is üres. Szóval fel kell frissíteni az adatokat, bírósági és pénzügyi igazolásokat kell beszerezni, amelyekhez szükség lesz majd mintegy kétezer lejnyi illeték és eljárási díj kifizetésére. Sajnos, ezt a kezdeményezést nem lehetett meghirdetni a rendezvény indításakor, hiszen menet közben vált nyilvánossá az eladási szándék a tulajdonos részéről, és elhangzott ehhez kapcsolódóan egy összeg is, amely az irányárat jelenti –, így az alkalmi színpadra kihelyezett szilvaízes fazékba – a szombati napon – a továbbiakban csak 124 lej gyűlt össze.
A forrásszerzés azonban folytatódik, az adományokat Bónis Ferenc községi képviselőnél helyezhetik el a jószándékú helyi és elszármazott polgárok. Bízzunk abban, hogy megmozdulnak a helyi civilek, a kiszemelt ház sorsa is rendeződik, és a következő évben már a felújított vagy éppen megújuló több mint száz éves tájház előtt gyülekezhetnek majd a Sokadalomra érkező vendégek.
Szabó Károly felvételei
A Bánja-e a székely? című riportsorozat 2019-es támogatója a Communitas Alapítvány.
Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport
