A három évvel ezelőtt történt tragikus villámcsapás nyomán keletkezett tűzvész romba döntötte az alig kétszáz lelkes település templomát. A plébánosi teendőket ellátó Adorján Imre atya, aki nyugdíjas lelkészként alig másfél hónappal azelőtt került a faluba, igen komoly feladatot kapott a Gondviseléstől. Akárcsak a maroknyi egyházközség is. A romok eltávolítása után azonnal hozzáláttak az újjáépítés lehetséges útjának megtalálásához, hiszen önerőből képtelenség lett volna ezt a több millió lejes beruházást megvalósítani. Sikerült is pár nap, pár hét alatt mozgósítani a Kárpát-medence magyarságát, akik felekezeti hovatartozásuktól függetlenül álltak az atyhaiak mellé. Komoly segítséget nyújtott a községi, a megyei tanács, illetve a román és a magyar állam is.

Ami a templomépítés nagyszerűségét illeti, sikerült egy olyan korszakban nagyot és jelentőset alkotni, amikor a hitéleti, az erkölcsi és a hagyományos értékek háttérbe szorulni látszanak Európában.

A Kárpát-medence magyarsága ez alkalommal is bebizonyította, hogy a dacára a hátráltató tényezőknek, a kedvezőtlen politikai és ideológiai hatások ellenében, ma is képes a felemelkedésre.

Úgy az egyházi, mind a világi elöljárók  ezeket a felemelő és megtartó gondolatokat hangsúlyozták a szombaton, július 20-án, délelőtt 11.00 órától tartott szentmisén és az azt követő ünnepi szónoklatokban.

Mintegy ezerötszázan voltak jelen az újjászentelési szentmisén, amely idén egyben a Mária-Magdolna búcsú napja is volt.

A szentmisét dr. Jakubiny György, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke végezte, aki számos paptestvére koncelebrálása mellett áldotta meg az új templomot, Isten kegyelmébe ajánlva, az ígéretes új kezdet küszöbén átlépő híveket.

Az ünnepséget közebéd zárta, amelyen jelen voltak a helyi és a magyarországi politikai vezetés, illetve – jelentős számban – a támogatók képviselői is.

ÍRÁSUNK A TOVÁBBIAKBAN FRISSÜL!

A szerző felvételei

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport