EGYEDÜL MINDENKI ELLEN? – A román parlamentben

A napokban – ha csak pár órára is, Benedek Zakariás képviselő meghívására– egy ülésnap során betekintést nyerhettem az RMDSZ tevékenységébe a román parlamentben. Természetesen ez csak felületes bepillantás volt, ilyen rövid idő alatt nem lehet átlátni annak a munkának a folyamatát, amit évek, évtizedek óta nap mint nap végeznek, de testközelből mégis jobban megértettem néhány összefüggést. Nagyálmos Ildikó írása.

Az egyértelművé vált rögtön, hogy valami miatt nem igazán jön át, vagy nem jut el a választópolgárokhoz, hogy milyen munka is zajlik ott a hétköznapokban. Hányféle törvénytervezetet, javaslatot kell kidolgozni hétről-hétre, amiben nagyon sok munka és izzadság van, de végül semmi nem lesz belőle…

Benedek Zakariás és Korodi Attila képviselők – A szerző felvétele

Készségesen álltak rendelkezésünkre a parlamenti képviselők – több székelyföldi újságírót, szerkesztőt hívtak meg erre a találkozóra – , két bizottsági ülés között szakítottak időt a beszélgetésre, elmagyarázták a maguk szemszögéből a jelenlegi politikai helyzetet, a játszmákat, a csatározásokat, amelyeket nap mint nap meg kell vívniuk. Elmondták, hogy energiájuk és idejük nagy része arra megy el, hogy megvédjék a jelenleg érvényben lévő kisebbségi jogokat, amelyeket folyamatosan ér támadás mindenhonnan.

Innen, az ország belsejéből nem mindig érzékeljük, s noha eljut hozzánk egy-két nagyobb ügy, de a fővárosban még inkább körvonalazódik, hogy mekkora gondok vannak az országban.

A román pártok képviselői nem titkolják – legyen szó kormánypártról vagy ellenzékről – a parlamentben, hogy nem szívlelik a magyarokat, s ha tehetnék, minél előbb megszabadulnának tőlük. Folyamatos harci helyzet van érvényben, ami hol felerősödik, hol lecsitul, de mindig jelen van. És mostanában egyre jobban támadnak bennünket, magyarokat, minden oldalról, amit viszont a bőrünkön érzünk. Hogy nem lehet végigvinni semmilyen tervezetet, ami a kisebbségben élők sorsát előbbre mozdítaná, mert folyton megtorpedózzák. Hogy folyamatosan helyezkedni kell, hogy érvényesíthessék akaratukat. Az más kérdés, hogy időközben derül ki, hogy nem mindig a jó oldalon állnak.

Az RMDSZ, mióta az úzvölgyi konfliktus miatt szakított a kormánypárttal és ellenzékbe vonult, szemmel láthatóan megbánta bizonyos szempontból, hiszen annyira sem rúghat labdába, mint addig. Nem találta érdemesnek szövetséget kötni az ellenzékben lévő pártokkal sem, hiszen legtöbb esetben az ellenzéki pártok voltak azok, akik a közösség ellen számtalan törvénytervezetet nyújtottak be. Most várakozó állásba kényszerültek, s mivel nincsenek szövetségeseik, egyedül vannak mindenkivel szemben. Ők is belátják, hogy ebből rövid távon nincs kiút, de szerencsére jön egy nyugisabb időszak, amikor lecsitul minden, a parlament hazamegy, szabadságolások következnek, és remélik, hogy a PSD-kongresszus után talán körvonalazódik a helyzet. Szükség van bevállalható megalkuvásra, mert csak így kerülhetnek döntéshozó pozícióba.

A tárgyalófelek szavára nem lehet alapozni: amit egyik nap megígérnek, másnap nem akarnak rá emlékezni. Sziszifuszi munka zajlik hétről-hétre, hónapról-hónapra, ami felőröli az idegeket. Abban mindannyian egyetértettek, hogy sokkal többet kell védekezniük, mint amennyit előre tudnak lépni.

Viszont, ha nem lenne képviseletünk a parlamentben, párttól függetlenül, egyáltalán nem biztos, hogy gyerekeink magyarul tanulhatnának. Ezt tartsuk szem előtt!

Ez az írás a Hargita Népe 2019. június 28-i számában jelent meg.

www.hargitanepe.eu

Nagyálmos Ildikó/ Élő Székelyföld Munkacsoport/ Hargita Népe


Fotó: Daniel Mihailescu/ AFP

Románia parlamentjének épülete a Ceauşescu-éra egyik grandiózus alkotása. A maga 340.000 m² alapterületével a Pentagon után a világ második legnagyobb építménye, akkora, hogy tulajdonképpen be sem fejezték, s erre valószínűleg már sosem kerül sor. Ám így is használható. Itt található a szenátus és a képviselőház, valamint az alkotmánybíróság és a titkosszolgálat székhelye, mindezek mellett azonban ebben a mostrumban kapott helyet a kommunista múltra emlékeztető gyűjtemény és a kortárs művészeti múzeum is.


A szenátusnak 136, míg a képviselőháznak 328 tagja van. Jelenleg a PSD-ALDE koalíció (67 + 9 szenátorral rendelkezvén a felsőházban, 55,8%-os, míg az alsóházban 154 + 20 képviselővel, 62,85%-os a többséggel) kormányoz. Az RMDSZ (9 szenátorral, illetve 21 képviselővel) a negyedik parlamenti erőnek számít. Jelen felállásban nincsen szükség arra, hogy a mérleg nyelveként működjék, s ezért cserében fontos pozíciókat tölthessen be a kormányban. A kormány ellen beadott bizalmatlansági indítványok rendre megbuknak. A fölöttébb izgalmas román belpolitikában azonban minden elképzelhető, akár a radikális fordulat is…

Az Európai Parlament legutóbbi képviselőházi választásai és a román szociáldemokraták vezérkarát megtépázó korrupciós botrányok azt vetítik előre, hogy a PSD népszerűsége csökkenőben. A következő helyhatósági tisztújítás után, valamint a parlamenti választásokat követően kialakulhat egy olyan patthelyzet, amikor 20-30%-os parlamenti jelenléttel rendelkező pártok megkereshetik majd a romániai magyarok csoportját. Jelen pillanatban ez nehezen elképzelhető, hiszen minden oldalon és minden szinten, mint az utolsó, de legfőbb adu, úgy él és működik a primitív nacionalizmus, amely mentén – irányultságtól függetlenül – összezárnak a frakciók.

A magyar kisebbséget ellenségként, a negatívumok forrásaként emlegetik, holott az országnak, vagy fogalmazzunk sarkosabban: a román nemzet többségi részének nem ez a legfőbb baja, hanem az, hogy aktív állampolgárainak jelentős része – a népesség mintegy negyede, 5-6 millió ember – tartósan külföldön keresi a boldogulását és a következő generációk során minden bizonnyal beolvad valamely másik európai nemzetbe. Erre vonatkozóan, ez ellen stratégia, hosszútávú terv nem létezik. Mint ahogyan nem létezik igazán működő elképzelés arra sem, hogy a vidék valóban felemelkedjék, s hogy kiegyenlítődjenek a régiók közötti különbségek, hogy megszűnjék az elvándorlás és az országon belüli migráció. A vezetés hathatósan megnövelte az egészségügyben, a tanügyben, a közigazgatásban, a központi állami szervek adminisztrációjában, a rendfenntartó állomány keretében és a titkosszolgálatoknál levő alkalmazottak bérét, létrehozva ily módon egy olyan lojális réteget, amely messzemenően jobban keres, mint a versenyszférában foglalkoztattak zöme. Menet közben elkezdődött a szakemberek visszaszivárgása a magánszektorból a vazallusi állapotot feltételező, de anyagi biztonságot nyújtó állam irányába, olyan munkaerőhiányt okozva, amelyet belföldről pótolni majdnem lehetetlen. Ilyen szociális és gazdasági körülmények közepette nem képes hallatni a hangját az a vékony értelmiségi réteg, amely valódi demokráciát, nyitottságot és igazi piaci versenyt, prosperitást szeretne elérni.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.