A DZSUNGEL ÁRAMVONALAI – Kiállítás a MAGMÁ-ban – SEPSISZENTGYÖRGY

A sepsiszentgyörgyi MAGMA tereiben megrendezett csoportos kiállításon a magyar
kortárs képzőművészet legfrissebb művészeti pozícióival találkozhatnak a látogatók. A kiállított művek frissessége nem feltétlenül tükrözi az alkotók életkorát és nem csak a művészek médium-, és anyag-használatából fakad, hanem legfőképpen a témaérzékenységükből. Az expresszív művészeti kifejezésmódtól egyre kevésbé visszariadó kortárs képzőművészet az utóbbi években egyre többet foglalkozik a jelenünk átalakuló természetélményével, illetve ennek a vonatkozásában avval, hogy az emberiség lába alól kezd kicsúszni a talaj és egyre nyilvánvalóbb jelei vannak annak, hogy elveszítette a kontrollt a bolygó ökoszisztémája felett.

A kortárs képzőművészetről folyó elméleti diskurzusban pedig ennek folyományaként egyre nagyobb hangsúllyal tűnnek fel olyan poszt-humán tendenciák, amik nemcsak a
humanizmus krízisének a tünetei, hanem az emberi faj perspektíváján kívül más
nézőpontokat is igyekeznek bevezetni a bolygó jövőjének megértése érdekében.
A kiállítás a fenti gondolatmenet jegyében olyan kortárs művészeti alkotásokat mutat
be, amik a természet radikálisan megváltozó percepciójára reflektálnak. A művek
többek között a kiállítás kontextusában azt vizsgálják, hogy miként jelenik meg a
természet, mint egyfajta, a társadalomtól egyre inkább elidegenedő, eltávolodó mítosz
a kortárs művészetben. A mítosz ugyanakkor nem csak a helytől emelkedik el, hanem
igyekszik kiragadni magát az időből is. A kiállított műalkotásoknak ennek
megfelelően nagyon erős az atemporális karakterük, kevés konkrét időhöz köthető
referenciát hordoznak magukon.


Kiállító művészek: Keresztes Zsófia, Kiss Adrian, Komoróczky Tamás, Ulbert Ádám Kurátor: Fenyvesi Áron
Megnyitó: 2019. június 28., péntek 19.00 óra
Helyszín: MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér (Szabadság tér 2.,
Sepsiszentgyörgy)

A kiállítás 2019. augusztus 16-ig látogatható, hétfő kivételével, naponta 11.00-19.00 óra
között.


A kiállítás azt a kérdést is kutatja, hogy milyen új hibrideket képez napjaink művészete
organikusnak ható formák és nem-organikus anyagok ötvözetéből? A természetben és
az átalakuló társadalmunkban is egyre karakteresebben rajzolódnak ki a hibridizáció és
az adaptáció új formái. A kiállítás egyúttal a kortárs művészeti műfajok mutációit is
vizsgálja. A mutáció és a hibridizáció azonban nem csak materiális formában érdekes
ezen kiállítás kontextusában, hanem nagyon sok poétikai vetületével is találkozhatnak
a látogatók.

Kiss Adrián (1990) kiállított művei archaikus tárgyak és formák indusztriális és futurisztikus átiratát adják. A londoni Central Saint Martins College of Art and Design-on diplomázó Kiss műveinek egyik sajátossága, hogy első ránézésre nehéz eldönteni róluk, hogy egy archaikus civilizáció alkotta őket, vagy éppen a jövőből csöppentek a kiállítótérbe. A MAGMA-ban megjelenő művei inspirációs forrása gyerekkorának népi tárgykultúrája. Kiss műveiben univerzális formákkal operál, amiket anyagválasztásával és áramvonalasított, non-figuratív mintáival kiragad eredeti referenciális keretükből. Kiss installációi dominánsan erősen érzéki tárgyak, amik erős szobrászati karakterrel bírnak. A művész anyagválasztása során előszeretettel kever szerves és szervetlen anyagokat. Kisst az angol Phaidon kiadó a világ 100 vezető textilművésze közé választotta 2019-ben a
Vitamin T című könyvében. Kissnek eddigi pályája során önálló kiállításai voltak a
prágai Center for Contemporary Art FUTURA-ban, a budapesti Trafó Galériában,
Art+Text-ben és Horizont Galériában. Csoportos kiállításokon Magyarországon
legutóbb a Deák Erika Galéria, a Société Budapest és Ludwig Múzeumban állította ki
műveit, intenzív nemzetközi jelenlétet biztosítottak számára az utóbbi években a rigai
Kim?, a krakkói Bunkier Sztuki, a brüsszeli BOZAR és a gráci Künstlerhaus
kiállításai. 2018-ban a new york-i Art in General ösztöndíjával tartózkodott az
Egyesült Államokban.

Ulbert Ádám (1984) Thalassa című sorozatának a mélytengerek számunkra szinte
ismeretlen élővilága az egyik inspirációforrása. Ulbert művei Ferenczi Sándor 1924-
es Thalassa (őstenger) elméletére is hivatkoznak, amivel a pszichoanalitikus az
emberek őseredeti biológiai állapotba történő visszavágyódását magyarázza. A
mitológia, a prehistorikus geológia és biológia tudalatti hatását feldolgozó műveken
feltűnik egy különös élőlény is, a Lámpáscsápú csikóhal, aminek férfi és női egyedei a
szaporodásuk során egyetlen működő testté olvadnak össze. Ulbert Ádám az
amszterdami Rijksakademie programjának a résztvevője volt 2017-ig, mesterképzését
az amszterdami Sandberg Institutban végezte. 2018-tól a holland állam egyik
legnagyobb presztizsű művészeti ösztöndíjával tüntette ki a Mondrian Alap. Önálló
kiállítása legutóbb A prágai Karlin Studios FUTURA-ban volt. Csoportos
kiállításokon pedig részt vett a a budapesti Trafó Galériában, a gráci
Künstlerhausban, a Société Budapestben, a berlini Klemm’s Gallery-ben, a Deák
Erika Galériában és a zágrábi Kortárs Művészeti Múzeumban.

Keresztes Zsófia (1985) az utóbbi évek egyik legmarkánsabb, legmeghatározóbb fiatal
magyar képzőművésze. A kiállításon szereplő új mozaikfelületű szobrai formátlan
testeket, szürreális biológiai formákat idéznek fel. A művek egyik alapvető
önellentmondása, aminek dinamikájukat is köszönhetik, hogy organikusnak ható
alakzataik konfrontálódnak kemény szobrászati héjukkal. Bár Keresztes alkotásai
kelthetik akár abszurd emlékművek hatását is, a látogatók többsége számára biztosan
sérülékenynek, érzékenynek fognak hatni ezek a művek. A művész rituális maszkokból,
androgün testekből inspirálódott létrehozásukkor. Az alkotás kapcsán felmerülő
további kulccsavak még: mitológia, kannibalizmus, és a digitális-szintetikus-organikus
háromszög. Keresztes Zsófia nemzetközi jelenléte nagyon felélénkült az elmúlt
időszakban, ezt jelzi, hogy a közelmúltban kiállított már a bécsi Gianni Manhattanben, a prágai Városi Galériában, a krakkói Bunkier Sztukiban, a brüsszeli BOZARban, a rigai kim?-ben, a prágai Karlin Studios FUTURA-ban, a budapesti Ludwig
Múzeum a gráci Künstlerhaus kiállításain. 2017-ben pedig megnyerte az Esterházy
Művészeti Díjat.

Komoróczky Tamás (1963), a kiállítás rangidős művésze, az 1980-as évek vége óta
fontos helyet foglal el a magyar kortárs képzőművészetben, akkor még az Újlak
csoport egyik alapítótagjaként, majd a magyar médiaművészet egyik meghatározó
alakjaként. Komoróczky művészeti gyakorlata fiatal művészeket megszégyenítő módon
teljesen megújult az elmúlt évtizedben. A kiállításon Komoróczky legújabb Sartre
egzisztencialista írásaiból inspirálódó videóművei láthatók, amik „a semmi
dialektikájának a dzsungelébe vezetnek be minket” Seregi Tamás szavaival.
Komoróczky művei rendszertelen rendszerek, amiket vizuális ritmusok és a művész
által kialakított érzékeny hártyafinomságú halmaz-kompozíciók tartanak össze.
Komoróczky kiállított már minden számottevő magyar kiállítóhelyen, 2002-ben részt
vett a Sao Paulói Biennálén, 2001-ben az ő alkotásai képviselték Magyarországot a
Velencei Biennálén. Legutóbbi nemzetközi szereplései közé tartoznak a gráci
Künstlerhaus, a Varsói Nemzeti Múzeumban, valamint a berlini Künstlerhaus
Bethanienben kiállításai. 2017-ben a sepsiszentgyörgyi MAGMA látogatói is
találkozhattak már műveivel a c3 videógyűjteményt bemutató kiállításon.

Fenyvesi Áron

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.