Az Élő Székelyföld Munkacsoport és Egyesület, a sorban immár negyedik tanácskozás fő munkarendi pontjaként a hagyományos gazdálkodási formák megszűnése utáni munkamódszeri változásokat és az életvitel által felmutatott új építészeti hatásokat kívánta bemutatni. Bár maga az építészi vonal nem bontakozhatott ki a maga teljességében, az előadások témái szervesen kapcsolódtak egymáshoz, valóságosan nyitották és „fejlesztették” az alapgondolatot…

Köztudott, hogy a rendszerváltozást követően egy ideig még a tehetetlenség vitte tovább a visszaszolgáltatott mezőgazdasági területeken a hagyományos gazdálkodást. Akkor még éltek és tevékenyek voltak azok a nemzedékek, amelyek családjától korábban elvették a birtokokat, csakhogy ezek az idős gazdák időközben kiöregedtek, fokozatosan átadták a helyüket leszármazottaiknak, illetve azoknak a fiataloknak, akik vállalták a földműveléssel és az állattartással járó feladatokat, és életvitelszerűen is vidéki környezetben kívántak élni és dolgozni.

Mivel a konferenciasorozat kezdeményezője, az Élő Székelyföld Egyesület munkatársai úgy értelmezték a Zetavár Panzió és Kemping előadótermében szerdán, május 14-én megtartott „interdiszciplináris” összejövetelt, elsősorban olyan előadókat hívtak, akiknek tevékenysége szervesen kapcsolódik ehhez a témakörhöz. Mindenekelőtt az tartották fontosnak, hogy gyakorló gazdák is legyenek jelen, valamint önkormányzati és civil szférában, a tudományos kutatásban tevékenykedő szakemberek, akik bemutathatták a jó gyakorlati példákat és a legfrissebb kutatási eredményeket is.

Egyik fontos témakör a falukép-változás Köllő Miklós Mesélem a házam című kötete kapcsán vetődött fel, „az otthon és a megtartó táj” felelősségtudatos fenntartása és alakítása által.

Bár maga az építészi vonal nem bontakozhatott ki a maga teljességében, az előadások témái szervesen kapcsolódtak egymáshoz, valóságosan nyitották és „fejlesztették” az alapgondolatot – többek között – Szentes Antal erdőmérnök, a Bogát Önkormányzati Társulás projektmenedzsere, megyei képviselő, Bányász József szarvasmarhatartó gazda és dr. Ferenczy Ferenc ny. megyei főállatorvos gondolatai által.

Szentes Antal dél-tiroli példákat hozott, hiszen hosszú évek óta tanulmányozza az ottani viszonyokat, és rájött arra, hogy az igazi autonómiát a tudatos fogyasztás, a szövetkezeti eszme és a helyi piac biztosítja, amely visszahat a politikumra. Legutóbbi utazásáról olyan információkat hozott magával, amelyek az ottani tájhoz illeszkedő mezőgazdasági és vidéki építészeti kultúrát, az anyaghasználatot szemléltetik.

Bányász József a környezettudatos gazdálkodásra, a fejőstehenek munkatársként való kezelésére hívta fel a figyelmet, hitelesen mutatva be saját életútján keresztül azt a folyamatot, amelyben elméleti szintről gyakorló paraszttá változott, és olyan tehenészetet, kis sajtműhelyt hozhatott létre, amely tisztes megélhetést biztosít saját maga és családja részére.

Ferenczy doktor úr a székelyföldi tejszövetkezetek összefogásának fontosságáról és újonnan létrehozandó termékek struktúrájáról beszélt, amelyek végső soron a közösségbe tömörült egyéni termelőket segítik majd. Előadásában ő is a tudatos vásárlást, a termőföldtől az asztalig tartó közös érdekeket ecsetelte.

A szervezők részéről Simó Márton, az egyesület képviselője elmondta, hogy A Hagyományos Székelyföldi Népi Építészet Esélyei a 21. Században című konferencia idei első kiadása nagyban segíti azt a riportsorozatot, azt a gondolati keretet, amely mentén folytatja Udvarhelyszéken a falukép- és életmód változásai ábrázolását, illetve a helyzetfelmérést.

A konferencia részletes kiértékeléséről a későbbiekben olvashatnak.

Élő Székelyföld Munkacsoport