MIT TUDUNK A SZÉKELY NÉPZENÉRŐL?

Mit tudunk a székely népzenéről? Ez a hiánypótló kötet* több kérdéskörét tárgyalja a székelyföldi úgynevezett parasztzene múltjának és jelenének: a régió zenei folklórszempontú bemutatása mellett a gyűjtők személye és gyűjteményeik, a tánctörténet, a népének-repertoár alakulása vagy a nemzeti kultúrába való beépülés is megjelenik a tanulmányokban. A kötet az ötödik alkalommal megrendezett Énlaka konferencia-előadásainak írott változatait tartalmazza, DVD-mellékletén pedig több mint 500 hangzó példa hallgatható meg.

Már a tény is, hogy a 2015 szeptember rendezvénynek rendkívül színes meghívott gárdája volt, példaértékű összefogásra utal. Hoppál Péter országgyűlési képviselő, korábbi kulturális államtitkár megnyitó beszédében zs ezt hangsúlyozza: „De mekkora vállalás azt megszervezni, hogy előadók és hallgatók eljöjjenek ide Székelyföld közepére, az úttalan utakon megközelíthető kicsi faluba, Énlakára!”A rendezvényre ugyanis a nagy egyetemi székhelyekről, Budapestről, Kolozsvárról, Pécsről, Szegedről, Debrecenből is érkeztek meghívottak. A konferenciához kapcsolódó műsorok alkalmával pedig helyi, udvarhelyszéki és kolozsvári együttesek mutatkoztak be az énlaki Művelődési Ház színpadán, még a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszék hallgatói is a fellépők között voltak.

A konferencián elhangzó, a székely népzenéhez vagy néptánchoz kapcsolódó 18 előadásból 14 került be a kötetbe. A szaktanulmányok önmagukban is értékesek, összefüggéseikben, közös tematikájukban a Székelyföld népzenei múltját és jelenét viszik közel az olvasóhoz.

enlaka_konf1
Hoppál Mihály, id. Szávai Márton és Bali János az énlaki konferencián

Az első tanulmányban Pávai István népzenekutató a Székelyföld népi tánczene szempontú táji tagolódását mutatja be. Az írás méltán került a kötet elejére, az objektív szöveg a további írásokban való tájékozódást, megértést is segíti a földrajzi behatárolások, a szakterminusok és nem utolsó sorban a gazdag hangzóanyag-melléklet révén. Ezt követően Almási István egyik első erdélyi folkloristánk, Seprődi János marosszéki gyűjtését mutatja be, Szalay Zoltán Imets Dénes csíki gyűjtésére irányítja a figyelmet, Gergely Zoltán pedig A kászoni népzene a kolozsvári Folklórintézet adatainak tükrében címmel közöl tanulmányt.

Lázár Katalin Ütempáros és strófikus dallamok a székelyföldi népi játékokban című tanulmánya a Zenetudományi Intézet hatalmas népi gyermekjáték-anyagának egy szegmensét mutatja be. A szerző külön alfejezetben tárgyalja az ütempáros és a strófikus játékokat, illetve az átmeneteket. Óvodapedagógusok, tanítók számára különösen fontos a népi gyermekjátékdalok szerkezetének ismerete, a szöveg kiváló segédletezek elhatárolásában.

A helyi népzenegyűjtők lokális eredményeinek bemutatása mellett több írás foglalkozik a két kiváló magyar népzenekutató, Bartók Béla és Kodály Zoltán székelyföldi munkásságával. Richter Pál Udvarhelyszéki adatok a Bartók-rendben címmel közöl tanulmányt és kottapéldákat. A szerző értékes és igen korai adatok alapján, Bartalus István, Vikár Béla, Kodály Zoltán, Bartók Béla és Veress Gábor gyűjtéseinek példáival illusztrálja a régió népi muzsikáját. A következő írás új nézőpontból mutatja Bartók mezőségi gyűjtéseit és a román népdalokat mint a magyar dallamok variánsait tárgyalja. Biró Viola A román népzene „székelyes-magyaros” dialektusa című tanulmánya végén összefoglaló táblázatban közli Bartók román mezőségi gyűjtéseinek magyar vonatkozásait. Kodály és a Székely keserves kapcsolatát Lakner Tamás a vegyeskar és a zongoramű összehasonlító elemzésén keresztül mutatja be.

A népi értékek beemelése a magas-kultúrába a témája Bali János tanulmányának is. A székely népzene és néptánc bekerülése a magyar nemzeti kultúrába több kérdéskört tárgyal, és egészen a 19. századtól napjainkig tekinti át ennek a komplex művelődéstörténeti folyamatnak az alakulását. Alapkérdése, hogy hogyan válhatott a székelység zenei szempontból is a magyar nemzeti kultúra „tiszta forrásává”, és az egyik legmagyarabbnak tartott tájjá.

A kötet címével összhangban a néptánc tematikája is hangsúlyosan jelen van a tanulmányok sorában.A fentieken kívül, mint ahogy az a címben is szerepel, természetesen a néptánc is helyet kapott a konferencián. 16–19. századi történeti forrásokat idéz Mihály János Táncalkalmak, vigasságok a régi Székelyföldön című tanulmányában, ezt folytatja szervesen Dóka Krisztina a 19. századi székely tánchagyomány lakodalmas mulatságai, táncszavai, irodalmi emlékei bemutatásával – A székely kalákától a csűrdöngölőig. A néptánc 20. századi állapotának kis szegmensét villantja fel video-példák közlésével Jánosi József – Erdővidéki táncélet az 1940–1998 közötti időszakban.

A folklorizálódás és az egyházi repertoár kapcsolatát járja körül V. Szűcs Imola írása, Régi és új Gyergyóalfalu kántorkönyveiben, amely a magyar egyházi népének-kutatás szempontjai szerint vizsgálja a gyergyóalfalvi vallásos énekhagyományt és a helyi kántorkönyvekben található énekeket. A kötet tematikájától némileg elüt egy, a hagyomány átalakulását a jelenben vizsgáló írás. Korzenszky Tamás tanulmánya, A román elektronikus pop-folk zene (manea/manele) hatása a hagyományos táncgyakorlatra a zabola-pávai cigány közösségekben aktuális és érzékeny kérdést feszeget.A szerző éveken át tartó terepmunkája eredményét mutatja be egy olyan területről, ahol nem táncházi eseményeken, hanem a mindennapi diszkó környezetben, elektronikus pop-folk felhasználásával adják át a tánchagyomány elemeit.

HatsoBorito_Enlaki_5.

A rendkívül sokszínű, valódi eredményeket és értékeket felmutató konferenciakötetet történeti és tipológiai megközelítésben hozza közelebb az érdeklődő olvasóhoz a székelyföldi népzene és néptánc témáját. A DVD-mellékleten a teljes szöveges tartalom mellett székelyföldi tánczenei és népdal-felvételek teszik még érzékelhetőbbé, helységek és műfajok szerint kereshetővé a régió sajátos muzsikáját. A kötet értékét növeli, hogy mindegyik tanulmány után angol összefoglaló is található, így idegen nyelvű olvasók is betekintést nyerhetnek az Énlaka konferencia tanulmányaiba. A szakma mellett elsősorban mégis a helyi magyar közönség számára bír jelentőséggel a Székely népzene és néptánc kötet, melynek már a megjelenés évében kiadott második, változatlan utánnyomása jelzi: a székelyföldi népzene és néptánc iránt méltán van érdeklődés.


* Székely népzene és néptánc. Tanulmányok a székely népzenéről és néptáncról. Énlaka konferenciák V. Szerk.: Pávai István és Sófalvi Emese. Hagyományok Háza–Pécsi Tudományegyetem–Pro Énlaka Alapítvány, Budapest–Pécs–Énlaka, 2018. 233 oldal, DVD-melléklettel.

Szakács Boglárka

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.