GYERGYÓÚJFALU – A jövő parasztja értelmiségi lesz

Február végén a Civitas Alapítvány székelyudvarhelyi irodájának munkatársai hívtak meg egy tanulmányi kirándulásra Gyergyóújfaluba, Bányász József portájára. Nem konferencia volt, hanem egyszerű látogatás, amelyen különböző szakterületekről érkező emberek szerettek volna belelátni egy gazda hétköznapjába. Volt köztünk közösségfejlesztő mérnök, közgazdász, gyümölcstermesztő, szakács, gazdálkodó falugazdász, üzletvezető.

Felállni az íróasztaltól és hátramenni a pajtába

Bányász József munkássága nem ismeretlen a Székelyföldön, hiszen több mint huszonhárom évig dolgozott a Gyulafehérvári Caritas keretében különböző szociális munkakörökben, vidékfejlesztési igazgatóként öt évet. Négy évvel ezelőtt azonban úgy döntött, hogy lemond állásáról, és a következőkben bebizonyítja a gyakorlatban is, hogy képes gazdálkodásból megélni. Büszkén és méltósággal mondja magáról, hogy paraszt. Tíz tehenes gazdaságot állított be. Általában hat-hét tehenet fejnek egyazon időben, amelyek napi 20-22 liter tejet adnak. Az ünőborjakat utánpótlásként neveli, illetve majd eladja olyan gazdáknak, akik ugyancsak tejtermeléssel foglalkoznak, és törzskönyves haszonállatokat kívánnak beszerezni. A bikaborjakat tenyészállatnak próbálja értékesíteni, vagy hizlalásra.

DSC01838.JPG

A géppel kifejt tejmennyiségnek kis hányadát családi fogyasztásra használják, a fennmaradó részből pedig sajtot állít elő saját műhelyében, ami azt jelenti, hogy naponta 12-15, kilogrammos, esetleg valamivel nagyobb sajtok készülnek, amelyet szakszerűen berendezett raktárában érlel. Ez a Tejbánya. A sajtot otthonról értékesíti. Életében még soha nem járt piacon. A sajtot meglévő kapcsolati tőke révén értékesítik, alkalomszerű internetes marketinggel. Az Állategészségügyi és Élelmiszerbizonsági Igazgatóság (DVSA) által a törvényes előírások szerint engedélyezett műhelyben készül a sajt közvetlen értékesítési engedéllyel. A kistermelőnek nehéz lenne betartania azokat a közegészségügyi előírásokat, amelyet elvár az ipari szabályrendszer, nem kerülhet be a nagykereskedelmi láncba, de a Bányász-családnak ez nem is célja. Nem kívánnak nagyobbak lenni. Jelentősebb tételt is értékesíthetnének, de egyszerűen nincs, és nem is kell ennél több, mert az már a minőség rovására menne.

DSC01845.JPG

Természet-közeli életmód

A gazda azt vallja, hogy a tehenek a barátai, a közvetlen munkatársai. És nem akármilyen szarvasmarhák, hiszen a közeli templomból – mivel kihangosítják a szentmiséket – akár a prédikációkat is hallgathatják. Ezt tréfásan jegyzi meg, viszont azt már teljes komolysággal mondja, hogy a Jóisten szándéka ott tükröződik a tehenek szemében. Nagyon intelligens állatok, messze meghálálják a gondoskodást. Bányász József nem híve annak, hogy kötve tartsák az állatokat. A tágas, jól felszerelt istállóban a tehenek szabadon közlekednek, s ha kedvük van kimenni – épp az utolsókat rúgta látogatásunk idején a tél – szívesen hátramennek a kifutóba. A telek végében, a Maros partjára kinyúló rétből saját tulajdon. Nyaranta szakaszosan legeltetik itt az állományt. Ezzel a módszerrel megkíméli állatait a takarmánykeresés végetti gyaloglástól. Az energia, amelyet a „sima” csordába járó tehenek elégetnek mozgás közben, az itt megmarad, beépül a szarvasmarhák szervezetébe, illetve tej formájában mutatkozik meg. A téli takarmányt máshol állítják elő, illetve vásárolják, amikor szükséges. Kevés abrakot kapnak a tehenek, mert intenzív takarmányozással növekedne a tejhozam – egyénenként akár a 30 litert is elérhetné –, de ez egyben azt is jelenti, hogy lerövidül az élettartamuk: 7-8 év alatt annyira elhasználódnak, hogy cserélni kell őket. A gazda a takarmányozásnak ezt a fajtáját nem tartja ésszerűnek, hiszen mindennél fontosabb az állatjólét, hogy az hasonlítson a természetes életmódjukra, azokra az életciklusokra, amelyekre genetikailag kódoltak.

DSC01875.JPG

Adott a lehetőség, csak élni kell véle

A tehenek és a sajtműhely meglátogatása után közös beszélgetést tartott a látogatók csapata. Nyilvánvaló, hogy sor kerül a sajtok, a vaj és a túróféleségek kóstolására. Amit a gazda még nagyon fontosnak tartott elmondani az volt, hogy egyrészt adottak voltak a lehetőségek, csak éppen élni kellett velük.

DSC01871

Ő úgymond „férjhez jött” erre a portára, de a munkába ma is csatlakozik időnként az apósa. András nevű fia a Szent István Egyetemen frissen végzett agrármérnök. Talán másképp képzeli el a gazdálkodást, de erősen kötődik Gyergyóújfaluhoz. Anna lánya alkalmazott fotográfiát tanul a Budapesten, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME), ő tervezte a családi vállalkozás, a Tejbánya sokatmondó logóját. Felesége, Emerencia ugyancsak ismeri a tejfeldolgozás bizonyos elemeit. Bár van állami munkahelye, előfordulhat, hogy egy idő után, akárcsak a férj, a háztáji gazdaságban valósítja meg az „életre nevelés” feladatkörben hivatását.

tejbanya

A természetet kizsigerelő, pazarló életvitel korában a Bányász-modell több mint egyszerű példa. Ez a család bebizonyította, hogy üdvös a háromgenerációs együttélés. Nincsen feltétlenül szükség ebben a léptékben alkalmazottra, egymás értékes kiegészítői az idősek és a fiatalok, és a jól működő rendszerben partnerek a tehenek, Bogi, Faláb, Gizi, Eska, meg a többiek… Nincsenek nagyra törő elképzeléseik, csak akkora jövedelemre vágynak, amennyiből tisztességesen megélnek.


DSC01833.JPG

A TEHENEK – részlet

Hogy ne csak az esetleg elfogultnak is mondható székelyföldi vélemény álljon itt, mellékeltünk egy olyan idézetet is, amelyet egy Bukarestből érkezett vendég, Lorin Niculae, a Ion Mincu Építészeti és Urbanisztikai Egyetem tanára írt a közelmúltban: „…megkóstolhattuk a forralatlan tejből készült kézműves sajtot, amelynek illata arra késztetett, hogy a természettel fenntartott kapcsolat révén felfedezzük ismét a valaha ránk bízott, ám elveszített Édenkertet. Egy olyan korban, amikor a természetet úgy próbáljuk uralmunk alá fogni, hogy génmódosított élőlényeket állítunk elő, hogy szárnyasokat nevelünk, amelyek evilági élettartama csupán egy hónap, hogy aztán két és fél másodpercenként 100 tonnányit mészároljunk le belőlük világszinten ipari eszközökkel, s hasonlóképp üzemeltetjük a marha- és a juhvágóhidakat is. Egy olyan világban, ahol azt tartják, hogy a boldog tehenekről szóló olcsó mese csak a városi gyerekek áltatására jó, akik elhiszi, hogy a tehenek lilák, és csokit fejnek belőlük. József háza a hagyományt tükrözi.

DSC01831.JPG

A régi, nemes vonalú bútorok is ezt sugallják, az egykori asztalosműhelyben végzett munkára emlékeztetnek, amikor a mester és inasainak ütemes mozdulatai, szaktudása és verítékes munkája nyomán, a véső alatt megszülettek az akantuszvirágok. Egy olyan időt idéz, amikor a segéd arra vágyott, hogy maga is mester legyen, és egész életében bútorokat készítsen, egyre remekebbeket, hogy egyetlen kalapácsütéssel, egyetlen jól irányított vésőmozdulattal képes legyen előcsalogatni azt a cifra levelet, olyan könnyedén, mintha csak feltörné egy tojás héját, hogy kiszabadítsa odabentről az életet…” (Vacile/ Azaz: A tehenek. In: Dilema Veche, nr. 783, 21-27 februarie 2019).

Dilema_Veche_logo

www.dilemaveche.ro

A szerző felvételei

Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.