Nem érdemes megvenni. Ha mégis, akkor el kell adni, de úgy, hogy az új vevő vállalja az átíratást. Talán marad rajta egy-két százas. Aztán egy másik. Az is Passat. Piros rendszáma van. Megéri. Kicsivel kétszázezer fölött. Négyezer. Euró. Nyilván. Itt még a mennyei üdvösséget is abban számolják….

A Volkswagen konszern kedveli a földrajzi fogalmakat. Időnként – igen hatásosan – sikerül olyan gépkocsitípusokat piacra dobnia illő névvel, hogy azok aztán – számos frissítést, ráncfelvarrást követően – évtizedeken át futnak a világ országútjain. Kínától Alaszkáig. Mexikótól Fokvárosig. Ha azt mondja valaki, hogy „golf”, akkor többnyire nem a jótékony áramlatra gondol az ember, hanem praktikus és viszonylag olcsó népautóra. Generációkon ível át. Jön velünk 1974 óta az alsó-középkategóriában. A „passzát” pedig nem a térítőktől az Egyenlítő felé fújó szél, hanem Passat. Középkategóriás személygépkocsi, 1973-tól errefelé jövet. A különböző szériákat 4-5 évig gyártják, aztán jöhet a következő modell. Ha jól számolom a Golf a hetedik, a Passat a nyolcadiknál tart. Nem vagyok gépkocsi-szakértő, nem kívánom dicsérni egyiket, vagy ócsárolni a másikat. Különösebben nem érdekel, hogy ki melyikre esküszik. Vannak, akik lenézik a németet, s a francia márkákat ajnározzák. Mások a japán, vagy éppenséggel az amerikai kocsikért vannak oda és vissza. Nekem mindegy. 

Pár napja éppen gyalogszerre szorultam, majd tömegközlekedésre. Megálltam az egykori járásszékhelyként és porladt kisvárosi ranggal, helyi polgársággal büszkélkedő, de mára jellegtelenné kopott falu közepén a buszmegállóban. Hideg volt, mint a fene. Gondoltam, belépek a bodegába, s kérek egy kávét a belső fűtést erősítendő. Vagy egy vodkát. Vagy egy felet legalább… Tovább

Címkép: Vezess.hu

Simó Márton