Kozma Ferenc feltámasztása – SZÉKELYKERESZTÚR

Idén februárban volt születésének 175. évfordulója. A kisváros iskoláinak egykori jeles tanárára, az intézményvezetőre, a székelyföldi művelődés, az unitárius közélet kiemelkedő személyiségére már csak kevesen emlékeznek. Ma jobbára csak a szaktudományokkal foglalkozók, a néprajz, a történelem, a művelődéstörténet kutatói tartják számon. Boér Hunor, dr. Kinda István és Oláh Sándor felhívásban kezdeményezték a közelmúltban egy olyan konferencia megszervezését, amelyben a szakterületükhöz közel álló személyiség szellemi hagyatékát kívánják feleleveníteni és visszahelyezni a köztudatba.

Több más könyve mellett a székelyföldi közgazdaságról és közművelődésről írt munkája ma is használható, értékes adatgyűjtemény, gazdag forrás néprajzosoknak, agrártörténészeknek, művelődéstörténészeknek egyaránt.

A kezdeményezés megfogant. Az ügy mellé állt a Molnár István Múzeum, a Berde Mózes Unitárius Gimnázium, valamint a Székelykeresztúri Unitárius Egyházközség, és közösen felvállalták egy emlékülés megszervezését.

A sikeres szakmai együttműködés reményében Székelykeresztúron 2013. március 13-án, szerda délután 17.00 és 20.00 óra között konferenciára várják az érdeklődőket. A rendezvényt közös vacsora követi. Igény szerint szálláslehetőséget biztosítanak. Kérik az érdeklődőket, hogy ilyen vonatkozású igényüket jelezzék a szervezőknek a 0743194693-as telefonszámon.

kozma_ferenc

Kozma Ferenc (1844–1920) kisnemesi családban született, amelynek tagjai közt korábban is több unitárius lelkészt találunk. Édesapja Homoródkarácsonyfalván és Csekefalván teljesített szolgálatot. Középiskolai tanulmányait Székelykeresztúron, majd a kolozsvári unitárius gimnáziumban végezte. Teológiai tanulmányait 1863 és 1867 között folytatta, majd 1867-től és 1869-ig Jénában, Heidelbergben és Zürichben mélyítette el bölcseleti és pedagógiatudományi ismereteit, ez idő alatt beutazva a német nyelvterület és Svájc egyes vidékeit. Hazajövetele után egy évig a székelykeresztúri gimnáziumban a német és a görög nyelv, valamint a klasszika-filológia tanára, majd az akkor létesített Magyar Királyi Állami Tanítóképző intézet tanára, 1873 és 1886 között pedig annak igazgatója volt, ugyancsak Keresztúron. Kolozsvárra költözése után Kolozs vármegye főtanfelügyelője, ezzel párhuzamosan (1892-től) a kolozsvári unitárius gimnázium felügyelő gondnoka. 1904-ben nyugalomba vonult, de 1912-ig még ellátta az Eötvös-alap – a magyarországi néptanítók alapítványa – kezelésében álló Tanítók Háza gondnoki feladatait.
Szülőföldje közművelődési viszonyainak javításáért nemcsak közéleti emberként, de publicistaként is sokat tett. A gazdasági és kulturális felemelkedés lehetőségeit taglaló munkája a Székelyföld közgazdasági és közmívelődési állapota (1879), amelyben a régió felzárkóztatását szem előtt tartva javító célzatú ajánlásokat tett a földbirtok-politika, a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, az oktatás- és a művelődésügy reformálására. Külön tanulmányokban írta meg az unitárius egyház nagy alakjainak életrajzát. Megszerkesztette és kiadta dédapja, Kozma Mihály halottbúcsúztató beszédeinek gyűjteményét (1875), valamint nagyapja, Kozma Gergely önéletrajzát. Foglalkozott a magyar őshit kérdéseivel. Népköltészeti alkotásokat és hiedelemanyagot is gyűjtött a székelység körében. Pedagógiai és közéleti munkássága elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta (1880), 1894-ben pedig királyi tanácsosi címet kapott.

Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.