AZ A BIZONYOS ESKÜ

Nem hagy nyugodni a pár napja nyilvánosságra került marosvásárhelyi botrány az orvosegyetem háza táján. Azt szokták mondani, hogy az orvosokat a hippokratészi eskü kötelezi arra, hogy legjobb tehetségük és tudásuk szerint dolgozzanak a betegek érdekében, hogy tapasztalataikat a betegek testi-lelki javára fordítsák. Az eskü modern változatában, amelyet országunkban is használnak – többek között – van egy olyan mondat, amelynek az 1868 és 2008 közti időszakban többször kiegészített és módosított Genfi egyezmény óta, amikor ezt a szöveget elfogadták és alkalmazzák világszerte, külön többlet-tartalma és árnyalt jelentése is van.

Ha románból fordítjuk magyarra a mondatot – amely így hangzik: „Nu voi îngǎdui sǎ se interpunǎ între datoria mea şi pacient consideraţii de naţionalitate, rasǎ, religie, partid sau stare socialǎ”, azaz: „Nem hagyom, hogy a beteg iránti kötelességem teljesítésében nemzetiségi, faji, vallási, politikai nézetek vagy a páciens társadalmi helyzete befolyásoljon” – akkor bizony egy igen lényegre törő és a gyógyító feladatát körbeíró szabályozásról esik szó. Emellett a magyarországi eskü kicsit maszatol: „Az orvosi működésemmel kapcsolatos etikai követelményeket tiszteletben tartom.” Ez a szöveg általánosít és az „etikai követelmények” puszta említését elégségesnek tartja beiktatni a szövegbe. A román szöveg lényegre törő és aprólékos. Vélhetően azért, mert ebben a talán kevésbé kulturált környezetben inkább ki kell mondani mindazt, amit másutt csak finoman jeleznek. Amit ott majdnem-költőien foglalnak össze, azt itt körülményesen körül kell írni, hogy biztosak legyünk a dolgunkban. Ez egyébként más színtereken is hasonlóan működik. A szöveg jó, a gyakorlat azonban mégsem követi, folyton kisiklik, más vágányokon kíván menni, mintha a posvány fölött is folyton vágány-lehetőségeket keresne.

hippokratesz

Ismerek olyan orvosokat, akik kiválóan beszélnek néhány nyelvet, érzékenyek a kultúra minden ágára és műfajára, maguk is műkedvelők bizonyos szinten, és mindenben benne vannak – sportmozgalomban, jótékonykodásban, más civil kezdeményezésekben –, ami segít abban, hogy jobbá, élhetőbbé, elviselhetőbbé tegyük közösen ezt az egyetlen és halálos lehetőséget, amelyet ajándékba kaptunk. Mindvégig tudják, hogy a helyzet reménytelen, hogy az idő ellenük és ellenünk dolgozik. De mégis! És valóban nem fontos számukra a nemzetiség, a pártállás, a vagyon. Hogy aztán mi történik azokon a klinikai osztályokon, műtőkben, körorvosi rendelőkben, ahol bevándorlók működnek, arról igencsak keveset tudok, hiszen nem vagyok benne. Éppen a Genfi egyezmény kapcsán jut eszembe Svájc, ismerősök vetődtek ottani klinikára dolgozni, akik elmondják, hogy a műszaki személyzet spanyol volt éppen, a nővérek többnyire délszlávok és magyarok, az orvosok pedig általában németek vagy németül beszélők. A klinika különböző szintjei közt azonban többnyire valamiféle alap-angol révén tartották a kapcsolatot. Az osztályvezetők voltak csak képesek arra, hogy összehangolják a rendszert, s a más-más színű formaruhákat viselő alkalmazottak kasztjai csak a rendszer előírási szabályzata szerint érintkeztek és kommunikáltak egymással. Nyelvi Bábel uralkodott, de az üzem működött. Mondjuk azt, hogy az alpesi országban tudják kezelni a többnyelvűséget, volt rá idejük, lehetőségük és szándékuk is.

Nálunk azonban teljesen más a helyzet. Ha normálisan működni hagynák az emberséget és a bennünk lakozó Hippokratészt, akkor szép lenne, s talán jobb lenne minden.

Két fiatal orvosjelölt beszélget. A többségi nyelvet használják. Azt mondja az egyik, hogy Marosvásárhelyre szeretne kerülni. Erre a társa megjegyzi, hogy akkor meg kell tanulnia magyarul is. Erre kicsit indulatosan mondja a kollégának – talán kicsit fel is kapva a vizet –, hogy mit képzel: – Milyen országban élünk?

Szóval nem véletlenül került bele az a körülményeskedő mondat az eskübe. Jó helyen van, csak ebben a következmények nélküli országban azonban egyáltalán nem biztos, hogy némi hatással bír. Vagy olykor mégis?

Címkép: Galeriasavaria.hu

Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.