Összefüggésekről, egymást erősítő és kiegészítő értékekről – KÉNOS

Az utóbbi két esztendőben Fodor Adalbert Béla népzenekutató, egyetemi tanár, népzenész, karmester és civil aktivista –, hogy csak néhányat említsünk azokból a szakterületekből és foglalatosságokból, amelyekben megtöbbszörözi önmagát – népdalköröket alapított Udvarhelyszék különböző településein. Legutóbb Kénosban találkoztunk.

Amikor arról kérdezzük őt, hogy tulajdonképpen hány ilyen csoportja van, mindjárt azt mondja, hogy el kell gondolkodnia, mert vannak olyanok köztük, amelyek a kezdeti nagy lelkesedés után megszűnnek, hogy aztán egy idő után ismét működni kezdjenek.

kalaka_rugon
Rugonfalvi kaláka (1982?) – A Venyige együttes – balról jobbra: Fodor Béla, Szép Gyula, Tárkányi János – Fotó: Elekes Gyula gyűjteményéből

Pillanatnyilag Székelykeresztúron, Székelyudvarhelyen, Felsősófalván és Parajdon tartanak heti rendszerességgel énekes-találkozókat az Etnokultúra Alapítvány és az annak keretében működő Székely Napkorona Kultúrközpont szervezésében. Gagyban, Magyarandrásfalván alkalmilag gyűlnek néha össze. Gyakorló zenészként, kutatóként azt tapasztalta, hogy Udvarhelyszéken a helyi, az udvarhelyszéki (!) hagyományos népdal, akárcsak a néptánc vagy a hangszeres népzene igencsak visszaszorult, kikopott a köztudatból és a használatból. Tisztában vagyunk azzal, hogy korábban, amikor a néptáncokat színpadon adták elő, azokhoz koreográfiát írtak, „összeállították”, alkalmazták az előadói viszonyokhoz. „A zene, a tánc új környezetbe került és másképp működött, és – mind a városi, mind falusi nézőközönség – a hagyományostól nagyban különböző képet kapott így a saját kultúrájáról. Ez ugyan nagyjából megváltozott volt a 70-es, 80-as évek táncház-mozgalma alatt, de a kilencvenes évektől napjainkig – mondotta a szakember –, még a falusi, a táncházas jellegű együttesek is elkezdték koreografálni a táncaikat, hiszen mind itthon, mind külföldi vendégszereplések alkalmával, igyekeztek minél tetszetősebb előadásmódot begyakorolni, hogy valóban reprezentatív legyen mindaz, amit bemutatnak. Szép lassan feledésbe merült a hagyományos falusi népzene- és néptánckultúra, a népdal is, amit az előttünk járó kutatók, illetve mi magunk a hetvenes-nyolcvanas években még hallhattunk és gyűjthettünk. Ma már majdhogynem fellelhetetlen olyan hely, ahol természetes körülmények között, az eredeti keletkezési közegükben élne és működne ez az értékes népi szellemi hagyaték, amely azonban még mindig ott lappang, pislákol a falvak népében, különböző tudat-szinteken, mintha azt várná, hogy újra feléledjen, vagy hogy valaki felélessze.”

Abásfalván immár egy éve követjük Fodor etnomuzikológusi tevékenységét, hiszen tanúi voltunk annak, hogy összehívta a helyi cigányzenekarok tagjait és a március 15-i ünnepségre készülve az 1848-1949-hez kapcsolódó dallam- és népdalkincset „támasztotta fel”. Később ezekkel a zenészekkel Székelyudvarhelyen is vendégszerepelt, majd következett az abásfalvi falunap, és a községi „projekt”, amely azt jelenti, hogy a zenészekkel és a népdalkörösökkel szervez közös esteket, amelyekbe bevonja a helyieket is. Hívja, várja, hogy jöjjenek énekelni.

dsc01379
Népdalkörösök Kénosban – Simó Márton felvételei

Legutóbb Homoródszentmártonban és Kénosban tarthatott ilyen programot. Ha nem is sikerült – a tizenkét faluból álló – községet az elvárások szerint bevonni, de azért három, egyenként 60-70 létszámú, jólsikerült, élményteli megtartott rendezvényről beszélhetünk.

absafalva_falufuzet

Az őszi hálaadási ünnepségre megjelent falufüzetben a szakember tanulmányt írt az abásfalvi cigányzenészekről, származásukról, az általuk ismert és használt zenéről, illetve röviden bemutatta a négy – Majláth-, Káló-, Kelemen- és Husza-családok – zenekarba szerveződő muzsikusait, azt is közölve, hogy milyen felállásban, milyen hangszereken játszanak. A bizalmi index magas Fodor és a zenészek közt, hiszen annak idején – a ´70-es, ´80-as években – sokszor gyűjtött a ma aktív muzsikusok szüleitől, nagyszüleitől. Zenészként ismeri a teljes örökséget, a modort, a stílust, amelyben a néhai prímások játszottak és vezették a zenekarokat. Fodor Béla tisztában van azzal, hogy a mai abásfalvi cigányzenészek tudják is mindazt, „csak azért nem húzzák, mert a népek nem kérik, viszont számukra is döbbenetes volt az önfelismerés, hogy mind bennük rejtőznek ezek a régi dallamok! Hasonló a helyzet a népdalkörökön is”.

DSC01398.JPG

A zenét, a népdalt egyaránt vissza kell hozni az életbe, hogy ne csak emlékként, felgyűjtött értékekként létezzenek, gondoskodni kell, hogy kreatívan újra integrálódjanak a közösségek helyi kultúrájába. És ott, ahol kell. Tudatosan, irányítással lehet visszavinni a faluba, oda, ahol annak idején keletkeztek, ahol „működtek”, s ahonnan a táncház-mozgalom révén, a múlt század 70-es, 80-as éveiben áthagyományozódtak a városi táncházakba.

DSC01404.JPG

DSC01413.JPG

DSC01391.JPG

DSC01401.JPG

Homoródszentmárton polgármesteri hivatala úgy segítette és segíti ezt a tevékenységet, hogy az egyébként szociális támogatásban is részesülő zenészek közös szerepléseit a Fodor Béla által szervezett népdalesteken és egyéb zenés-táncos hagyományőrző programokon közmunkaként értékelik, és a zenészek így „kiváltják” egy-egy fellépéssel a havi szociális munkakötelezettségüket. „A kultúra, a hagyomány gyakorlása és művelése is köz érdekét szolgálja, bárcsak minél több település vezetése felismerné, meglátná az összefüggéseket, és képes lenne a kreatív együttműködésre.”

DSC01434.JPG

DSC01421.JPG

A Sóvidék, a Gagyvize-mente és még más falvakban is terveznek újabban a homoródszentmártonihoz hasonló programokat, amelyekre vinnék az „összevont” udvarhelyszéki népdalkörösöket, meg a népi zenekarokat, ami azt jelenti, hogy azok a tagok jelennek meg, akik épp ráérnek, illetve meg tudják szervezni az utazásukat és az együttlétre szánt időt nem sajnálják. Etéd község falvaiban is vannak lehetőségek, akár az énlaki asszonykórust, akár a pillanatnyilag nem működő siklódi férfikórust is „szolgálatba lehetne talán helyezni”, integrálni, hiszen ez utóbbbiak pár éve bebizonyították Nagy Lajos karnagy-zenetanár irányításával, hogy hűséges őrzői a katonadaloknak, hogy csak egy műfajt említsünk, egy olyan társadalmi feladatot, a hadkötelezettséghez tartozó hagyományrendszert, amely alig másfél évtizede szűnt meg. A „dolgok” összefüggnek, érdemes párhuzamosan, több pászmán, több sávon haladni, hogy célt érjünk.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

eszm_logo_kicsi

DSC01439.JPG


 Legközelebb 2019. január 19-én, szombaton, a Magyar Kultúra Napjához kapcsolódó rendezvénysorozat keretében találkozhatunk Fodor Adalbert Bélával, illetve érhetjük tetten egy újabb megvalósítás kapcsán: a 18.00 órától kezdődő gálaesten, amelyet a székelyudvarhelyi Művelődési Házban tartanak és átadják az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjakat – az ő rendezésében hallgathatunk meg egy, a hagyományos udvarhelyi népzenei repertoárból összeállított válogatást.


eszmlogo2

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.