ATYAFISÁG, NEMZET, ANYANYELV – Tamási Áront idézve

Ilyenkor év végén az ember összegez, igyekszik mérleget készíteni. A számvetés idején azonban nemcsak a pozitívum mutatkozik, nem csak az idő hozadéka jelentkezik a sorban, hanem minden, amit hordalékként magával vitt a sodrás, s azt összetörve, felőrölve egy másik helyszínen találnánk meg, ahol egyszer beépülhet egy másfajta szerveződés szövetébe. Talán…

Ami roppant fontos, megkerülhetetlen, letagadhatatlan, az: A NYELV. Az anyanyelv tart meg ilyennek, s adja azt a sajátosságot, amelyben lélegzünk, s amelyet halandó mivoltunk dacára is átadunk. Mert át kell adnunk. Folytonosságunk reményében.

“A különböző nyelvek melegéből keltek ki a különböző népek, melyeket az atyafiság és az együttes érdek alapján a közös szó szervezett nemzetekké.

Velünk is ez történt.

A magyarságot is az atyafiság és az együttes érdek alapján a sors verte egybe; hazát a bátorsággal irányított életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette.
Mint jelképes hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye.

Kegyelet, hűség és becsület illeti őt.” – írja Tamási Áron.

Állítása igaz, érvényes ma.

És megfontolandó e huzatos Európában is.

BEI1

Bálint Elemér Imre felvételei 

Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s