VAJON EZ MÁR A VÉG?

Ismerőst láttam a minap az egyik kocsma teraszán. Tél van ugyan, de a dohányosok igencsak kedvelik ezeket a félig-meddig fedett-zárt helyiségeket, amelyek arra jók, hogy kijátsszák a törvényeket, meg arra, hogy fogyasztani tudjanak az emberek, és közben beszélgetni is. Mert mire való a bodega, ha nem erre?! Régi ismerős, amolyan sorstárs, ivócimbora, akivel elég sokat „harcoltunk” a nyolcvanas években a kisváros létezett nagyiparában, és szidtuk feszt a rendszert.

De a világ közben megváltozott. Tudom a haverről, hogy az asszonya leginkább Németben dolgozik, a fiai is hol itt, hol ott, ő maga időnként Ausztriába jár. Szóval négyen négyfelé. Olyan jelenség ez, amilyet kies honunkban bárhol érzékelhetünk. Nézzünk csak meg egy utcát. Egy lépcsőházat. Kísértetiesen hasonló sorsok hevernek a jelenben. Tovább

Címkép: Széles Ferenc/ Rizalit Grafikai Műhely

Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s