MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK – kötet az együttélésről, a transzszilvanizmusról, múltról, jelenről és jövőről

Idén ünneplik az egységes román állam létrejöttének százéves évfordulóját. Székelyekként, erdélyi magyarokként nem igazán tudunk ebben a románság számára oly fontos eseményben és a kapcsolódó megemlékezésekben részt venni, mert hiányzik belőlünk az eufória, hiszen számunkra nem a helyzetünk javulását, hanem a másodrangú és -rendű állampolgári státuszt hozta ez a betagozódás, amelybe megkérdezésük nélkül kerültek elődeink, s amelyben ma is találtatunk. A száz évből jobbára mintegy kilencvennégy telt el e függőségi viszonyban.

A centenárium azonban minket is elgondolkoztat, arra késztet, hogy szóba álljunk a velünk egyazon környezetben, vagy a közelünkben felbukkanó román barátainkkal, akik szeretnek és tudnak együtt lenni és élni is velünk, s olykor partnereink a jogainkért folytatott küzdelmekben. Mert egyetlen igazi esélyként kell(ene) az autonómia és az a fajta közös szellemiség „lakótársainkkal”, amelyet Kós Károly és társai fogalmaztak meg anno a transzszilvanizmus és a Kiáltó szó című röpirat által. Ez a gondolatsor vezérel, amikor keressük a kapcsolatot azokkal, akik társnemzeti státuszt adva nekünk igaz barátokként kezelnek és viseltetnek irántunk. Mindannyiunk hasznára. Ezekkel a reményekkel készítettük az interjúsorozatot, illetve emlékeztünk meg két hozzánk való ragaszkodással élő emberről, és méltattunk egy kiváló kötetet.


A Mi, székelyek és román barátaink című kötet magyar változatának bemutatására 2018. november 28-án, 19.00 órától kezdődően kerül sor Székelyudvarhelyen a Művelődési Ház koncerttermében, 20.00 órától az író-olvasó találkozó részvevői megtekinthetik a Kiáltó szó című táncszínházi előadást. 

A Kiadó jelenleg a román nyelvű szöveg szerkesztésén dolgozik, amely kötet formájában ugyancsak bemutatásra kerül a közeljövőben.


KOs_oregkori

Erdély, Bánság, Kőrösvidék és Máramaros magyar népe: minket kiszakitottak, kidobtak abból a mühelyből, amely ami izzadságos munkánk segedelmével épült fel egykoron. Nem kérdezték: akarjuk-e? (…)

Mi pedig mai napig nem nem akartuk elhinni, hogy ez megtörtént, hogy ez megtörténhetett. Le kell vonnunk a tanulságot; szembe kell néznünk a kérlelhetetlenül rideg valósággal és nem szabad ámitanunk magunkat. Dolgoznunk kell, ha élni akarunk
és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk. (…)

A régi Magyarország nincs többé számunkra; de Erdély, Ardeal, Siebenbürgen, Transsilvánia, vagy bármi nyelven nevezte és nevezi a világ: feltámadt és van, aminthogy volt akkor is, amikor azt hittük mi magunk, mert akartuk hinni, hogy nincs és csak Magyarország van. Akkor is volt, de most is van és akárhogyan is akarja akármilyen akarat, lesz örökön, örökké. (…)

Aki fél, aki gyáva, aki nem bizik, aki nem hisz, aki gyenge, az lépjen ki a sorból. Az menjen. Az nekünk bajt csinál, az a mi munkánkat akadályozza, az a mi lábunk elé gáncsot vet, a mi árulónk az!

Senkit se sirassunk, aki elmegy innen. Senkit se tartsunk vissza. De biztassuk azt is, aki habozik; az ingadozóknak sincsen helye itt most.

Kiáltó szó vagyok: ezt kiáltom!

Kós Károly: Kiáltó szó

3 thoughts on “MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK – kötet az együttélésről, a transzszilvanizmusról, múltról, jelenről és jövőről

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s