Ma nemzeti gyásznap van. 1956. november 4-én a szovjet katonák és itthoni csatlósaik állati módon támadtak Magyarországra, a magyar forradalomra és a szabadságra.
Nemcsak leverték a forradalmat, de példa nélküli megtorlásba kezdtek. Két mártír emlékének felidézésével emlékszik Mészáros Sunyó Sándor barátunk erre a tragikus eseménysorra.
DUDÁS JÓZSEF (1912-1957) szerelő lakatos, műszaki tanácsadó, később az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik parancsnoka. Az eszméiben csalódott egykori erdélyi kommunista 1956. október 30-án fegyveres csoportjával elfoglalta a Szabad Nép Blaha Lujza téri székházát és nyomdáját. November 2-án egy fegyveres csoporttal megszállta a Külügyminisztérium épületét, ám ezt Nagy Imre hadserege hamarosan visszafoglalta.
SZABÓ JÁNOS, alias SZABÓ BÁCSI (1897-1957) gépkocsivezető, az 1956-os forradalom idején szinte mindvégig a budapesti Széna tér ellenálló csoportjának legendás parancsnoka volt.
Dudás Józsefet és Szabó bácsit 1957. januárban tartóztatták le. Gyorsított büntetőeljárás után halálraítélték, és még ugyanezen hónap 17 én kivégezték őket.
A képen: Dudás József és Szabó bácsi portréja a Terror Házát övező Hősök Faláról.
A címképen: 1956-os emlékmű Budafokon a Városház téren – Szervátiusz Tibor alkotása (2001).
Mészáros Sunyó Sándor
író, újságíró (Budapest)
