Úgy tűnik, nem szeretjük a halált. Játszunk vele, kerülgetjük, még talán szelfizünk is vele, de félünk tőle. Előzünk a záróvonalon, élőben közvetítjük háborúinkat, baleseteinket, életveszélyes mutatványainkat, de nem akarunk reménykedve szembenézni konkrét halálunkkal…

Talán az áteredő bűn miatt van ez a halálfélelem is bennünk, mert nem jön hogy higgyük, hogy a sátán minket becsapott. Hazudott, amikor azt állította: „Semmi esetre sem haltok meg. Isten tudja, hogy amely napon abból a gyümölcsből esztek, szemetek felnyílik, és olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat…”(Ter 3, 4-5) Hát kiderült, hogy nem lettünk olyanok, és a rosszat sem ismerjük, sőt azt sem, mivel jár annak megismerése… Tovább

Simó Márton felvételei

Sebestyén Péter