Az ember minden évben fejleszt egy-egy kicsit -Látogatóban Lőrincz Árpádnál

Ha Siménfalvát emlegetik, akkor mindjárt az jut eszébe az embernek, hogy egy sok kicsi, elöregedett – szám szerint tizenhárom – faluból álló község, ahol alig van valami. Ez csak látszat, az állít ilyent, aki nem ismeri ezeknek a falvaknak az életét. Nincsen itt ugyan sok fiatal, de azért többen is próbálkoznak a vidéki élettel és a termeléssel. Ahogy az ember közeledik az egyre jobb utakon, azt észleli, hogy van azért mozgás. Az emberek házakat javítanak, építkeznek, csinosítják a portáikat.

Külön jól esett, hogy amikor Lőrincz Árpádot kerestük, nem öregek, hanem gyermekek igazítottak útba. Pedig Árpád nem is idevalósi. Csak ide nősült. A felesége siménfalvi, ő maga székelyudvarhelyi illetőségű lenne. Nyolc éve azonban kertészkedéssel foglalkozik a saját birtokon. Naponta kijár a területre, este hazamegy, de a termények értékesítésével is személyesen törődik.

44311010_2245799945494862_1632602594893365248_n.jpg

Amikor szóba elegyedünk, elmondja, hogy tulajdonképpen gyermekkorától kezdve szereti ezt a fajta munkát. Korábban évekig dolgozott Magyarországon a mezőgazdaságban, a zöldségtermesztéssel Szeged környékén ismerkedett meg. A teljes zöldségpalettát termeszti. Paradicsomot, különböző paprikaféléket – fehér paprikát, kápiát, paradicsompaprikát –, retket, hagymát, fokhagymát, sárgarépát. A belterületen elhelyezkedő mintegy nyolcvan áras területet művel. Első évben egy fóliával kezdte, de minden évben hozzáadott még egyet-egyet. Vagy kettőt. Ezt a völgyet, ahol él és dolgozik nem tartja alkalmasnak gyümölcstermesztésre, talán egrest, ribizlit, szedret, málnát ki lehetne próbálni, de a következő növény, amellyel kísérletezne az a krizantém. Jövőre ezt is megpróbálja.

Megkérdeztük, hogy vannak-e segítői, mire töredelmesen bevallotta, hogy – bár néha alkalmaz napszámosokat, de az nem az igazi megoldás –, tulajdonképpen senki támasza nincs a feleségén kívül, akinek városi munkahelye van, úgyhogy csak délutánonként, esetleg hétvégeken jöhet szóba a közös munka. „Egyébként jól elvagyok, megszoktam, hogy egyedül vagyok. Jól eltelik itt a nap, s magam is elcsodálkozom azon, hogy mennyi mindent el tudok végezni egymagamban reggeltől késő délutánig. A gyermekek még nem akkorák, de úgy látom, hogy a fiam szereti. Még csak kisiskolás, de például tavaly, amikor dinnyét termesztettünk, hagytam, hogy belemerüljön, sőt a piacon is ő árulta. Azzal motiváltam, hogy amikor elmentünk Bukarestbe a mezőgazdasági vásárra, hagytam, hogy ott elköltse a kis bevételét. És nem vásárolt teljesen fölösleges dolgokat: mezőgazdasági gépek, traktorok, bulldózerek makettjeit vette meg. Ez már jelent valamit.”

A termelő piaci árus is ugyanakkor

Mindennél fontosabb a vásárlókkal való kapcsolat is. Árpád elmondja, hogy keddenként kimegy az udvarhelyi hetipiacra, és személyesen értékesíti az áruját. Megfigyelte, hogy a vásárlók megszokták a jelenlétét, megkedvelték.
Zárkózottnak mondja magát, de egyáltalán nem az, könnyen és jól kommunikálunk. Különleges képességének tartja, hogy nem hord magánál mobiltelefont. Nincsen sem buta, sem okos készüléke, és a házban levő vonalast sem használja. Olyan áldásokról vagy átokverésekről, mint facebook vagy internet hallani sem akar. „Nem olyan a szakmám, hogy kötelező legyen hozzá a telefon – mondja nevetve –, ezelőtt ötven-hatvan évvel sem volt. A dédszüleink idejében pedig fel sem vetődött, hogy a készülékek segítségével való kommunikálás mindennél előrébb való lenne.” Mégis mindenki megtalálja, keresik is az áruját. „Megfigyeltem – mondja –, hogy van egy réteg, amely ma már tudatosabban vásárol. Jól képzett, intelligens, láthatóan jobban szituált emberek ezek a visszatérő vásárlók. Nem azt nézik, hogy szabályosak, vagy netán szabványosak legyenek a paradicsomok, például, hanem veszik, viszik a furcsább alakúakat is, és mindig rákérdeznek, hogy helyi-e, hogy én termelem-e?”

44253220_2290037621231233_3638731241320087552_n

Fontos tényező az időjárás

Idén elég szeszélyes volt az idő, május-júniusban szárazság volt hetekig, majd később júliusban majdnem végig esett. Ezt megsínylették a zöldségkultúrák. A hagyma gyengén sikerült. Azt akár el is lehet felejteni, ami a kertben lett, a szántóföldit pedig elvitte a víz. A paradicsom, a paprika, a padlizsán szépen termett. Jól benne járunk októberben és a mintegy húsz árnyi alapterületű fóliaházakban még most is rengeteg a paradicsom. Ezzel elégedett is Árpád. „Meggazdagodni nem lehet belőle. Talán nem is kell, mert az sem jó. A haszonból azonban az ember minden évben fejleszt egy-egy kicsit, s akkor halad. Idén a környéken, de országos szinten, sőt Magyarországon, tán egész Európában mintegy ötven százalékkal emelkedtek a zöldségfélék piaci árai. Ez így jó is nekünk, mert másképp nem rentábilis” – teszi hozzá.

A szabadföldi és fólia alatti zöldségtermesztés mellett rászokott a lucernatermesztésre is. Rájött, hogy az állattartók akár több takarmányt is felvásárolnának, ha lenne. Úgyhogy ez egyfajta jövedelem-kiegészítésnek is számít, érdemes odafigyelni rá. Arra készül, hogy a lucernást két hektárral növelje, van hozzá alkalmas területe. Időközben gépeket vásárolt ilyen célra is, úgyhogy a kaszálást, bálázást, beszállítást szintén maga végzi. Igénybe veszi a földalapú támogatásokat, idén pedig részt vett a paradicsom programban. Ennek az az alapfeltétele, hogy egy gazdálkodó, aki legalább tíz áras területen január 1. és május 30. között, illetve november 1. és december 20. között – tehát főszezonon kívül – képes kétezer kilogramm paradicsomot képes értékesíteni, az évente egyszeri 3 ezer eurós támogatásban részesül. Árpád ezt igényelte és teljesíti is. Egyéb projektekre nem készül, mert azok túl nagy kötöttséget jelentenének.

44313006_688470478204161_6340790386658639872_n

Jó magvak kellenek és kevés vegyszer

A paradicsom-vetőmagvak Bukarestből származnak, a többi növényhez Magyarországról, a Bács-Kiskun megyében levő Csólyospálosról szerzi be a vetőmagokat. Az ottani paprika nem szereti ezt a földet – ezt kitapasztalta –, de a többi növény igen. Vegyszereket annyira ritkán használ, hogy akár a bio-minősítést is megszerezhetné előbb-utóbb, de nem kíván ilyen szinten fennebb lépni, megelégszik azzal, hogy egyszerű háztáji zöldségtermeléssel foglalkozik, és büszke arra, hogy ebből megél.
„Járnak a vadak időnként – meséli, hiszen óhatatlanul rákérdez az ember, ha falun jár, hiszen az urbánus medvék korában vidéki is van bőven –, tavaly többször is bejárt ide a kertbe, letépte a fóliákat, idén valahogy nem. Szerintem puszta kíváncsiságból jöhetett. Valami idehozott medve lehetett, amelyik kedveli az ember közelségét. Egyébként néha irtózom én is, mert van olyan, hogy a lucernásban éjszaka dolgozom a rendsodróval, és olyankor eltöprengek azon, hogy mi lenne, ha elromlana a gép, s a vad megtámadna? Nem történt semmi különös, emberben nem tett kárt a nagyvad.”
Ilyenkor arra gondol a látogató, hogy talán akkor, ha többen lesznek lakók bent a faluban, s a határt is jobban megjárjuk, kihasználjuk, akkor képesek leszünk visszafoglalni a helyünket. Egyébként Árpád úgy mellékesen megjegyezte, hogy zöldségtermesztőként egyedül van ugyan a településen, de fiatal gazdálkodóként nincs egyedül a községben. Érdemes a földdel dolgozni. Van értelme. És jövőkép is mutatkozik. Már csak a munkáért és a szerény megélhetésért is érdemes. Így itthon van az ember és a maga ura.

Nagyálmos Ildikó felvételei

Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s