EMLÉKEZÉS ÉS STÍLUS

Nem csak az otthoni temető képe jut most eszembe, hanem a kolozsvári Házsongárdé is. Mivel ott nincsenek közvetlenül hozzám, a családhoz tartozó halottak, életemben csak egyetlen egyszer jutottam el Halottak Napján a kincses városba. Akkor is véletlenül, csak éppen átutazóban. Nem maga temető, meg az ismert és kevésbé ismert sírok meglátogatása volt emlékezetes számomra, hanem az a kép marad kitörülhetetlen, amelyet akkor láttam, amikor kifelé jövet, a temető kapujánál levő sötét utca torkolatából visszanéztem a temetőkertre.

temeto

Nemcsak az utca, hanem a város is sötét volt abban a pillanatban. A sok-sokezer apró gyertyaláng azonban úgy ragyogott alá fentről a városra, mint máskor a házak ablakából a kiszűrődő lámpafény. Mintha ez által az ősök üzentek volt, sok ezren, hogy a hantok alatti örök lakásból, a legőszintébb álomból is figyelnek minket. És ez a hatalmas tömeg erőt adott, biztatást sugallt, hogy voltunk, vagyunk és leszünk… Tovább

Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s