A Kós Károly és két társa – Zágoni István és Paál Árpád – által közösen, 1921-ben kiadott és jegyzett, mintegy ötven oldalas röpirat a későbbiekben meghatározó jellegű lett. Tulajdonképpen ettől a pillanattól kezdődik a kisebbségi lét tudatos vállalása a Nagy Háború után megnagyobbított Romániában. Történelmi és irodalomtörténeti tények igazolták, hogy a kultúra felé fordulva lehet megtalálni a járható utat.

Úgyhogy most egyáltalán nem véletlen, hogy az Udvarhely Néptáncműhely felkarolta Könczei Árpád koreográfus-zeneszerző ötletét, sőt – amint elmondta Orendi István, a Néptáncműhely vezetője –, hogy a múlt év folyamán teljesen egyértelművé vált egy művészi-szakmai beszélgetés során, hogy ezt az előadást mindenképp tető alá kell hozni.

Mivel Kós Károly 1919-ben a kalotaszegi Sztánát választotta otthonául – sőt még egy sikertelen próbálkozása is volt a Kalotaszegi Köztársaság létrehozására –, mindenképp célszerűnek látszott a kalotaszegi táncrendre és dallamkincsre építeni a koreográfiát. Tiszteletből.

A táncjáték október 11-én tartott székelyudvarhelyi bemutatóját követően fontosnak tartottuk nagyobb lélegzetű írásban számolni be a Hargita Népes hasábjain. Tovább

Jelenet az előadásból – Zöld Judit amatőr felvétele.

A röpirat eredeti szövege ITT olvasható.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport