Mi, székelyek és román barátaink (19.) – Egyesülésről, államról, a szűk ingről, amely száz éve szorít

Hogyha visszatekintek a múltba és családi gyökereimet vizsgálom – kezdte a beszélgetést Smaranda Enache ismert polgárjogi aktivista –, akkor el kell mondanom, hogy tipikusan erdélyi családból származom. Apai ágon régi erdélyi román, görögkatolikus, vidéki felmenőim vannak. Az apai nagyapám Moldva déli részéről, a Prut-mentéről jött Erdélybe, őt Nagyváradra küldték a tanítóképzőbe az egyesülés után. Egy görögkatolikus pap leányát, későbbi nagyanyámat vette feleségül, aki Aurel Suciu ügyvéd, politikus rokona volt, egyike a Memorandum-per vádlottjainak (1892).

Az apai elődeimre vonatkozóan egy olyan hagyományt is számon tartunk, hogy egyik dédnagyanyám távoli rokona lehetett Avram Iancunak. Anyai ágon pedig régi erdélyi magyar gyökereim vannak, egyik dédnagyapám, Bikfalvi István, a Székelyföldről, a Sepsiszentgyörgy melletti Rétyről került Borbándra, a gyulafehérvári római katolikus püspökség borászatába, ahol egy móc leányt, későbbi dédnagyanyámat választotta nőül. El kell mondanom, hogy a családunk életében ez a pluralizmus, a román–magyar kétnyelvűség, s az ebből fakadó nyitottság mindvégig jelen volt. Férjem, Szokoly Elek, magyar, a fiamat, Ştefant német iskolába járattuk… Tovább

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s