DERENK – Egy rejtélyes lengyel szellemfalu

Magyarország északi peremén, nehezen megközelíthető, elzárt helyen, az Aggteleki Nemzeti Park területén, közvetlenül a szlovák határ mellett fekszik. Derenk 1717-től egészen 1943-ig, a falu megszűnéséig egy lengyel közösség otthona volt. Michal Adamski a lengyel Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztérium ösztöndíjasaként örökítette meg a falu utolsó lakóit és leszármazottaikat. A Székelyföldön sem ritka ez a jelenség az elnéptelenedés, hiszen egykor jelentős települések lakossága illant el az utóbbi évtizedekben, sok helyen a rendszerváltozás után erősödött fel a folyamat. A riport emlékezik és emlékeztet. Számunkra is tanulságokkal szolgálhat.

Derenk_1-1024x576
Michal Adamski felvételei

Az egykori település középkori eredetű, a mai Szögliget határán fekszik. Népessége a török hódoltság alatt megfogyatkozott, a 18. század elején dúló nagy pestisjárvány következtében teljesen elnéptelenedett.

Esterházy gróf utasítására, 1717-ben lengyel jobbágyokat, a Magas-Tátra vidékéról származó gorálokat telepítették be, így újra élettel telt meg az egyszer már kihalt falu. Egy évszázad múlva, 1833-ban az összeírás szerint 56 házban összesen 507-en laktak.
Az 1907-es számlálás szerint 367 lakosa volt. A trianoni békeszerződés után Derenk választhatott, hogy Magyarországhoz vagy Csehszlovákiához akar tartozni, a falubeliek pedig Magyarország mellet döntöttek.

remias-1024x455
Az egyik legidősebb ma is élő falubeli, Rémiás István 1932-ben született. Középen fia, István, jobbra unokája Nikoletta

A II. világháború idején Horthy Miklós kormányzó összefüggő vadászterületet kívánt itt kialakítani. 1943-ban, illetve már az azt megelőző években, 1938-tól kezdetét vette a helyi lakosság életterének újbóli megváltoztatása. Az újabb áttelepülés vagy áttelepítés jobb körülményekkel és gazdagabb terméshozamú földekkel rendelkező falvakba történő átköltözést jelentett, de az együvé-tartozás szétzilálását is – írta a község honlapján Rémiás Tibor muzeológus, akinek szülei még Derenken születtek.

Derenk_4-1024x576.jpg

Etnikai és nyelvi tekintetben a derenkiek a kitelepítésig nem asszimilálódtak a szomszédos magyar vagy szlovák lakossághoz, a falu őrizte etnikai öntudatát. Ennek oka lehetett a természeti viszonyok által is biztosított zárt közösségük és a falun belüli házasodási szokásuk.

A lakosságot a környező településekre költöztették szét, elszórva. Az új környezetben a derenkieket jobb életkörülmények várták, több munkalehetőséggel, azonban az apró lengyel közösség összetartó ereje megszűnt. Így szenzációnak is beillő tény, hogy a derenki telepesek leszármazottjai még mindig őrzik a nyelvükben a lengyel nyelv 18. századi archaikus fordulatait.

Derenk_2-1024x576.jpg

A 18. századi derenki lengyelség a legrégibb magyarországi nemzetiségek egyike, amely a mai napig, közel 300 éve őrzi ősei nyelvét és etnikai tudatát. A 24. órájába lépő derenki lengyelség hagyományainak ápolása és kultúrájának minél további megőrzése érdekében rendezik meg évente a Derenki Búcsút, amely idén július 29-én volt.

derenk_0.jpg

Látogasson el a település honlapjára!

A riport eredetileg a Zoom.hu portálon jelent meg.

Ivándi-Szabó Balázs

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s