Magyarország északi peremén, nehezen megközelíthető, elzárt helyen, az Aggteleki Nemzeti Park területén, közvetlenül a szlovák határ mellett fekszik. Derenk 1717-től egészen 1943-ig, a falu megszűnéséig egy lengyel közösség otthona volt. Michal Adamski a lengyel Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztérium ösztöndíjasaként örökítette meg a falu utolsó lakóit és leszármazottaikat. A Székelyföldön sem ritka ez a jelenség az elnéptelenedés, hiszen egykor jelentős települések lakossága illant el az utóbbi évtizedekben, sok helyen a rendszerváltozás után erősödött fel a folyamat. A riport emlékezik és emlékeztet. Számunkra is tanulságokkal szolgálhat.

Az egykori település középkori eredetű, a mai Szögliget határán fekszik. Népessége a török hódoltság alatt megfogyatkozott, a 18. század elején dúló nagy pestisjárvány következtében teljesen elnéptelenedett.

Esterházy gróf utasítására, 1717-ben lengyel jobbágyokat, a Magas-Tátra vidékéról származó gorálokat telepítették be, így újra élettel telt meg az egyszer már kihalt falu. Egy évszázad múlva, 1833-ban az összeírás szerint 56 házban összesen 507-en laktak.
Az 1907-es számlálás szerint 367 lakosa volt. A trianoni békeszerződés után Derenk választhatott, hogy Magyarországhoz vagy Csehszlovákiához akar tartozni, a falubeliek pedig Magyarország mellet döntöttek.

A II. világháború idején Horthy Miklós kormányzó összefüggő vadászterületet kívánt itt kialakítani. 1943-ban, illetve már az azt megelőző években, 1938-tól kezdetét vette a helyi lakosság életterének újbóli megváltoztatása. Az újabb áttelepülés vagy áttelepítés jobb körülményekkel és gazdagabb terméshozamú földekkel rendelkező falvakba történő átköltözést jelentett, de az együvé-tartozás szétzilálását is – írta a község honlapján Rémiás Tibor muzeológus, akinek szülei még Derenken születtek.

Etnikai és nyelvi tekintetben a derenkiek a kitelepítésig nem asszimilálódtak a szomszédos magyar vagy szlovák lakossághoz, a falu őrizte etnikai öntudatát. Ennek oka lehetett a természeti viszonyok által is biztosított zárt közösségük és a falun belüli házasodási szokásuk.

A lakosságot a környező településekre költöztették szét, elszórva. Az új környezetben a derenkieket jobb életkörülmények várták, több munkalehetőséggel, azonban az apró lengyel közösség összetartó ereje megszűnt. Így szenzációnak is beillő tény, hogy a derenki telepesek leszármazottjai még mindig őrzik a nyelvükben a lengyel nyelv 18. századi archaikus fordulatait.

A 18. századi derenki lengyelség a legrégibb magyarországi nemzetiségek egyike, amely a mai napig, közel 300 éve őrzi ősei nyelvét és etnikai tudatát. A 24. órájába lépő derenki lengyelség hagyományainak ápolása és kultúrájának minél további megőrzése érdekében rendezik meg évente a Derenki Búcsút, amely idén július 29-én volt.

Látogasson el a település honlapjára!

A riport eredetileg a Zoom.hu portálon jelent meg.

Ivándi-Szabó Balázs