Nyári turnén a FILI (8.) – Göteborg, Ljungby

Annyira jó a Fili internetes naplója, hogy ahhoz nem nagyon van mit hozzátenni. Látszik, hogy a másfél száz Svédországban utazgató székelyföldi gyerek és felnőtt élményanyagának foglalata kíván lenni. Mi magunk állandó késésben vagyunk, csak egy-két-három napos csúszással vagyunk/ voltunk képesek beszámolni kalandjaikról, úgyhogy időnként sűrítünk és ugrunk. Reméljük, hogy a beszámoló így is eredményes, sikerült visszaadnunk ezt-azt a turné élményanyagából. Az együttes szombaton, szeptember 1-én, vagy immár a 2-ra virradó hajnalon érkezik haza Szentegyházára, de addig még van egy és más. Lemaradásunkat igyekszünk behozni és ahogy közelednek otthonukhoz, úgy próbáljuk majd utolérni őket és összegezni a turné foglalatát és lényegét.

Akkor következzenek az idézetek a naplóból. Egyes számban, szubjektíven. És Farkas Antal jóvoltából a képek is.

Elbúcsúztunk stockholmi családjainktól, és Göteborgba indultunk. Gyönyörű tavak mellett, hatalmas erdőségek mentén autóbuszoztunk mintegy 350 kilométert. A csapat többsége göteborgi pótszülőknél maradt éjszakára, mintegy harmincöten Tängagärde-ben, a magyar protestáns közösség vidéki házában aludtunk.

40370190_2087389661294817_5714631283577978880_n.jpg

Viszonylag korán, reggel 8 órakor volt a stockholmi gyülekező és búcsúzkodás, sofőreink a Magyar Ház udvaráról bravúros ügyességgel álltak ki buszaikkal, majd húzták ki és akasztották helyére a „nyomorkát”, azaz az emelvényt, a ruháinkat és az élelmünket szállító utánfutót. Nagy integetések közepette búcsúztunk a fővárostól, és a kertváros hangulatos faházaitól. „Legyetek jók, maradjatok ilyen ügyesek és szépek, mert csodálatosak vagytok! Álmodjatok nagy dolgokról, és valósítsátok meg! Only the sky is the limit! Hát nem? Jó utat Székelyföldre! Puszilunk, a Fejér család: Beáta, András, Olivér, Oszkár és Ádám” – ilyen megható, gyerekkézzel írt, ákombákom levélkét is kaptunk például befogadó családjainktól, a meleg vendégszeretet mellé. Búcsúzáskor, mikor átölelte a nyakát egy öt év körüli pót-tesó, még Elekes Dani szemei is megteltek könnyel.

Néhányan ananászos melegszendvicset vacsoráztunk vendéglátóinknál, mások sült húst, tőkehalikrát, füstölt lazacot kaptak. Volt, aki kipróbálta a világ legbüdösebb ételét, a hónapokon át „rohasztott” svéd halételt, a sürströmming-et is (reméljük, így írják). Mit mondjunk róla? Érdekes… De még mindig van az otthon illatát idéző szalonnánkból, s a Lengyelországban vásárolt kenyér is kitartott eddig a kísérőink asztalán.

A buszon nem csak élményeinket meséljük egymásnak, de megnéztük Anti bácsi filmjét a 7 évvel ezelőtti, brüsszeli turnéról – néhány napja ugyancsak a buszon, a kanadai turnéfilmet és az Arany embert is láttuk – s a hosszú órák unalmát közös énekléssel igyekszünk elütni. Volt kívánságműsor is, lehetett zenét dedikálni egymásnak, vígan szólt a Tankcsapda és a Honeybeast, Kispál és a borz valamint a Quimbi, de az este sötétjében már a Hargitai fenyves erdő is előkerült a repertoárból…

40326717_2087069967993453_6458948183966875648_n.jpg

Csaba bácsi főztjét, egy finom gyepűi gulyást Tängagärde-ben, a magyar protestáns közösségi házban, Molnár Veress Pali bácsiéknál fogyasztottuk el, illatos, langyos szörppel öblítettük le. Langyossal, mert néhányan kissé rekedtek vagyunk, – emiatt például elmaradt a „Csarna Madonna” éneklése is. Pár társunknál felütötte fejét a láz, de a kísérőink szerint nem komoly, inkább csak akut anyahiány. Göteborg városából csak annyit láttunk, amennyit a busz ablaka látni engedett, de nem is nagy baj, mert sötét felhők és 11-12 C fok fogadott. Azóta is szinte megállás nélkül esik az eső. A helyiek már “füss” kabátban járnak.

40253704_2087091094658007_5018686357871001600_n.jpg

A Vasa Kyrka templom hatalmas szentélyében remekül mutatott a Fili. Rengetegen eljöttek megnézni bennünket, olyanok is, akik ezért több száz kilométert utaztak. A magyar és székely himnusznál nagyon sokan könnyeztek. Koncertünk meglepetése volt, amikor 40 különböző korú és kultúrájú fiatal, a Kortedala diákkórus tagjai bevonultak, és elénekelték magyarul a Tavaszi szél vizet áraszt című éneket, majd bekapcsolódtak a svéd gyerekdalaink előadásába is. 9,50-et ért az esti hangversenyünk, a templom csodálatos akusztikájának is köszönhetően. Szervezetten, gyorsan szétosztottak bennünket a családokhoz, a maradék 35 fő visszaindult ebédünk helyszínére, Tängagärde-be.

A református tiszteletes, Molnár Veress Pali bácsi és felesége, Enikő néni egy gyönyörű tó, a Tolken (jelentése: a tolmács) mellett laknak, rengeteg zölddel körülvéve. Annyira elzárt kis tanya, mintha Ivó egyik eldugott sarkában pihennénk. A fák bőségesen teremnek, itt csak most érik a vajas alma. Pali bácsi nem csak a 13 svédországi magyar gyülekezet, de a finn és az észtországi magyarok lelkésze is, így 15 vegyes felekezetű gyülekezetet látogat meg minden hétvégén. A legészakibb és a legdélibb pont, Uppsala és Malmö között például több mint 700 kilométert kell megtennie. Mint mesélte, amióta Svédországban él, a ’80-as évek vége óta 2 millió kilométernél is többet vezetett már, hogy Istentiszteletet tarthasson az itteni magyaroknak. Svédországban egyébként összesen mintegy 35 ezerre becsülik a magyarok számát, és kb. 5400 fő kapcsolódik be az egyházi életbe. A svédországi magyarok országos szervezete, a SMOSZ, itt, Göteborgban pedig a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör volt a Fili meghívója, koncertünk és vendéglátásunk helyi szervezője.

40325133_2087066274660489_3177150586327924736_n
M. Veres Pál tiszteletes

Érződik azért már, hogy több mint egy hete úton vagyunk, még a felnőttek is nézegetik sunyiban az otthon maradt családjaik fotóját, egyre többet mesélnek róluk, „égnek” a telefonok, s néhányan már számolgatjuk magunkban, hányat kell aludni, amíg megölelhetjük anyu nyakát… Addig is virtuális puszi és ölelés. Ma Ljungby-be megyünk. Azt mondják, egyfajta kicsi Udvarhely: a legszékelyebb svéd város.

Hát akkor: Ljungby

Laza napunk volt a szerdai. Ljungby-i fogadó családjaink kényeztettek minden földi jóval, végre sokáig alhattunk, csak délben kellett találkoznunk a csapattal, és az sem volt kötelező, lehetőség szerint, pótcsaládjainkkal is időzhettünk egész nap. A Ljungby-i legenda múzeum volt a napunk csúcsa, és ott is leginkább az igencsak kifejező tárlatvezető néni, aki hatalmas átéléssel mesélte el egy bili történetét. Igen, egy biliét. Mert itt errefelé a mesékben és legendákban gyakran előfordulnak a folyó és nem folyó ügyek, egy udvarhelyi néni fordított nekünk magyarra. Egy nagy fogú, krokodil-szerű sárkány (vagy miféle) száján keresztül másztunk be a legendák kiállítására, bátorságunkról oklevél tanúskodik, több mesefigura, szörnyecske, félelmetes és kedves alak, valamint azok legendái fogadtak a múzeumban. Megcsókoltuk a békát, (de nem lett herceg belőle), beöltöztünk királynak, udvarhölgynek és hercegnőnek, szóval nagy élmény volt. A Tanár úr volt az öreg király.

40330488_2087089751324808_2494529551116271616_n.jpg

Sokunkat még hazavittek innen a pótszüleink, roppant kedvesek voltak, megetettek, kényeztettek, a többiek megnézték Ljungby-t, ezt a kicsi, kb. 35 ezres lakosságú, nyugodt várost, aztán 4 órakor kimentünk Rysby-be, egy tó partjára bográcsolni. Ekkor még nem tudtuk, mit főz nekünk Csaba bácsi. Azt mondta, ha híg lesz, levest eszünk estére, ha besűrűsödik, akkor gulyást, ha pedig odakap, akkor pörköltet. Szerencsére gyepűi gulyás lett belőle, amit mindannyian nagyon szeretünk. Helyi vendéglátóinkat is megkínáltuk, röplapdáztunk, pihentünk, muzsikáltunk és táncoltunk a Ljungby-iak örömére. Este ugyancsak náluk aludtunk, és az ágyban már a hazaérkezés elképzelésével játszadoztunk gondolatban.

40397815_2087089791324804_3317741191096696832_n.jpg

Lehetetlen felsorolni, hányan fogtak össze, hogy minket el tudjanak látni, hány embert mozgósítottak, mi mindent kellett megoldaniuk, hogy mi jól érezzük magunkat. Elsősorban roppant hálásak vagyunk Haáz Kati néninek, hogy minden kapcsolatát bedobva, megszervezte nekünk a svédországi turnét és tolmácskodott. A cseh és lengyel kalandozásaink segítői után, külön köszönet jár Müller Adrien néniek és magyar nagykövetség munkatársainak, Feldőtőéknek és a stockholmi Magyar Háznak, Herczegh Edit néninek és a bälingei magyar közösségnek, a göteborgi magyaroknak, Benczédi Zsuzsa néninek és a férjének, Molnár Veress Pali bácsinak és Enikő néninek, Imre Erika néninek és csapatának Ljungbyban, valamint mindazoknak, akik bármiképpen hozzájárultak ahhoz, hogy ennyire jól érezzük itt magunkat. Csodás napok voltak, szép emlékekkel megyünk haza ebből a gyönyörű országból. Megmarad emlékezetünkben ez a nyugalom, ez a precíz szervezettség és élhető egyszerűség, amit mi is igyekszünk majd meghonosítani saját portáinkon. Nyugati kalandozásainkban Abda a határátlépő sziget, ahonnan jó elindulni és visszatérni: Erdélyi Magdika néninek és Laci bácsinak is nagy-nagy köszönettel tartozunk a vendéglátásért, menet is, jövet is.

40443705_2087091291324654_3050729654194274304_n.jpg

Köszönet a szüleinknek, hogy elengedtetek. A Tanár bácsiéknak és kísérőinknek, hogy elhoztak, a magyar-, cseh-, lengyel- és svédországi vendéglátóinknak, hogy ilyen szívesen fogadtak. És persze minden egyes falatot a támogatóinknak, a hatalmas anyagi segítséget a Rákóczi Szövetségnek és Magyarország kormányának.

Forrás: Fili.ro

Fotók: Farkas Antal

Élő Székelyföld Munkacsoport

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s