Szomszédol a zetelaki EZÜSTFENYŐ

Augusztus 7. és 20. között többállomásos előadókörúton vesz részt a zetelaki Ezüstfenyő néptánccsoport. Több településen, Magyarország különböző vidékein, valamint Lendván is fellépve viszik az udvarhelyszéki Hegyalja községeinek üzenetét a testvértelepülésekre és a vendéglátó barátoknak. Ez amolyan kapcsolatápoló vizit, viszontlátogatás, amilyent az utóbbi években több alkalommal tarthattak határon itteniek a határon túl élőkkel, Székelyföldön, illetve az Anyaországban, amelynek népe politikai értelemben kiszorult, elszakadt a székely hazától. Lélekben, nyelvben, kultúrában azonban egyek vagyunk.

kovacs_imre_es_tancosai
Mester és tanítványai (2017)

Kovács Imre néptáncoktatóval, a turné szervezőjével indulásuk előtt pár nappal beszélgettünk.

„Augusztus 8-án reggel meg szeretnénk érkezni Máréfalva testvér-településére, Nagyszokolyra, ahol traktorversenyen veszünk részt, aztán a felvonuláson, majd délben – egy teherautó platóján – rövid kulturális műsort mutatunk be. Utána Kalocsa mellé, Foktőre megyünk, ahol önálló műsort adunk elő. Ez is Máréfalva testvér-települése, ott kialakult kapcsolataink vannak, nekik a közelmúltban járt Máréfalván egy ötvenfős küldöttségük. A hét eleje – hétfő és kedd – nem annyira fesztivál jellegű, viszont ekkor is tartunk előadást, előbb Felsőnyéken, majd kedden Tamásiba megyünk. Augusztus 8-án két előadásunk lesz, Igalon és Iregszemcsén. Iregszemcsén táncházazunk. Augusztus 9-én Székesfehérvár mellé, Zichyújfalu felé folytatjuk utunkat, ahol a Fekete István Általános Iskolában lesz önálló előadásunk. Augusztus 10-én Budapesten leszünk, az V. kerületi Balaton utca 4 szám alatt adunk elő műsort ottanai barátainknak, majd onnan Pákozdra buszozunk. Augusztus 11-én Nagytelkiben, 12-én Mosdóson, 13-án Balatonfenyvesen, 14-én Siófok-Sóstón Budapest III. kerülete nyugdíjasklubjában tartunk előadást. Augusztus 15-én, Zetelaka testvértelepülésén, Nagymányokon Nagyboldogasszony napján lesz ünnepi előadásunk, 16-án Fenyéd testvértelepülésén, Szászváron tartózkodunk és szerepelünk. A következő napon, augusztus 17-én átmegyünk a Muravidékre, Lendvára, ahol egy nemzetközi főzőversenyre vagyunk hivatalosak, ott este a Tokos zenekarral közösen szervezünk táncházat, a következő napokon pedig , augusztus 18-19-én egy-egy órás zenés-táncos műsort mutatunk be a főzőverseny résztvevőinek és közönségének, de augusztus 19-én este már Magyaregresre utazunk, ahol este 7-kor lépünk fel, majd augusztus 20-án, a Szent István-napi ünnepségen való részvétellel zárul a turné.”

– Hogyan jött létre ez a sokállomásos korút?

– A zetelaki P. Boros Fortunát Elméleti Középiskola segítségével tudjuk megvalósítani. Külön köszönettel tartozunk az aligazgató úrnak, Sebestyén István Elemérnek és annak a 17 gyermeknek, akik velem tartanak, illetve a szüleiknek. Ez a csoport a következőképpen áll össze: van 1 fenyédi, 1 küküllőkeményfalvi, a többi zetelaki. A zetelaki iskola segít, nyilván pályázatok révén, amelyeket elnyert különböző kiírásokon, illetve ők gondoskodnak még arról is, hogy a helyi tanácstól és a környéken működő vállalkozásoktól szerezzenek forrásokat. Azt tudom, hogy a község közbirtokossága, a zeteváraljai sátorgyár jelentős mértékben szokta támogatni ezt a fajta tevékenységet. Számomra öröm, hogy úgy a vállalkozók,mind a civilek, mind a helyi intézmények felismerték, hogy mennyire fontos a népi kultúra – történetesen a zene, a tánc, a népdal oktatásának – támogatása, hiszen a manapság jelentkező túlkínálat során.

ezustf2
Az együttes archívumából

– Milyen programot visznek magukkal?

– A műsorunk kétfajta marosszéki koreográfiából, egy kis-küküllő-menti ritka pontozóból, udvarhelyszéki szökősből, verbunkosból és páros-táncból, moldvai körtáncból, szatmári, mezőségi, kalotaszegi táncokból áll. Nyilvánvaló, hogy mindezeket nem lehet egy alkalommal előadni, mert ez időben hosszú, s a gyerekek állóképessége sem olyan, hogy a nagy melegben és a változó körülmények közepette ezt a repertoárt minden alkalommal végigtáncolják, de van kínálat bőven, tudunk válogatni, és igény szerint így összeállíthatjuk ad hoc azt a programot, amelyre az adott településen igény mutatkozik. Előadások után egy-két népdalt is meg szoktunk tanítani a közönségnek. Ez is fontos járuléka a programunknak, hiszen már többször találkoztunk olyan emberekkel, akik nem felejtették el a korábban tanult dalokat, s amikor ismét együtt voltunk, szívesen és nagy örömmel énekelték. Ez az interaktivitás is növeli előadásaink értékét, emlékezetesebbé teszi a találkozásokat és maradandó.

– Zenekart is visznek magukkal?

– Élőzene csak egy alkalommal lesz, Lendván, ahol a Kolozsváron működő, minden erdélyi magyar tájegység népzenéjét ismerő és hitelesen játszó Tokos zenekarral közösen lépünk fel. Ahhoz, hogy zenekarral utazzunk, sokkal jelentősebb anyagi forrásra lenne szükség, és az annyira megnövelné a kiadásainkat, hogy nem lennénk képesek ilyen hosszú előadókörutat felvállalni.

– Milyen manapság az udvarhelyszéki, a vidéki népi „táncélet”?

– Hadd jegyezzem meg, hogy vannak a környékünkön műkedvelő és hivatásos együttesek, tartanak táncházakat imitt-amott, de magát az udvarhelyszéki táncrendet újabban kissé a háttérbe szorították. Kitalálnak bizonyos koreográfiákat a tánctáborokban, meg a színpadokon, s azokat „lenyomják”, végigviszik, körbehordozzák. Ugyanez történik a vajdaszetiváni táncokkal, a kalotaszegi páros tánccal is. Sajnos, az adatközlők mára teljesen kihaltak. Én személyesen csak egy varsági táncot tudtam fellelni, az úgynevezett „kecskés táncot”, amelyről végül kiderült, hogy a marosszékinek egy sajátos változata, amelyet – feltehetőleg – egy ide került táncos kedvű tanár vagy tanító honosíthatott meg néhány generációval ezelőtt, olyannyira, hogy a forrása időközben feledésbe is merült. Néprajzosaink felgyűjtötték a népi táncok mozgáskultúráját, leírták, az utóbbi évtizedekben le is filmeztek, megvan a dokumentáció, nekünk csak annyi a dolgunk, hogy jól merítsünk ebből a konzervált forrásvízből, mert ott tartunk ezen a legszűkebben értelmezett szülőföldünkön is, hogy minden településre vissza kell vinni, fel kell támasztani, ébren kell tartani a népi kultúrát, mert megszűnt az a spontaneitás, amely oly sok évszázadon keresztül üzemeltette. Egyáltalán nem mindegy, hogy mely arcunkat, s hogyan mutatjuk meg a külvilágnak, ahol az eredetiséget és a hitelességet várják el tőlünk. Abban a reményben utazunk most, hogy a megálmodott minőséget tudjuk majd felmutatni. Beszélgessünk úgy két hét múlva, akkor okosabb leszek…

Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s