(C)Klaus, a bakszász

A kisebbségi nyelvhasználatban előrelépést jelentő közigazgatási törvénykönyv ellen emelt alkotmányossági kifogásának indoklásában Johannis nem elég, hogy a magyarság képébe csapja az ajtót, de évek óta hatályos jogokat is alkotmányellenesnek minősít. Tehát egyrészt nem adná meg, amit kértünk, másrészt elvenne abból is, amink van. Utóbbi az, ami mérhetetlen csalódást okoz.

A közigazgatásban történő anyanyelvhasználatot szabályozó 20 százalékos küszöb „alá süllyedésről” sokan sokféleképpen nyilatkoztak. A magam részéről szurkoltam neki, hogy sikerüljön, de inkább szimbolikus, mintsem érdemi előrelépést látok benne. Látnék, ha a 20 százalék fölöttiség úgy működne, ahogy működnie illik. De amíg többségben sem élünk maximálisan a nyelvi jogainkkal, addig ez az újdonság legfeljebb a többség toleranciájáról szólhatott volna… Tovább

Az államelnök gesztusa alaposan kiverte a biztosítékot az erdélyi magyarok körében.

Iohannis vagy Johannis?

Románia elnöke, miután megválasztották, több alkalommal is válaszolt azokra az újságírói kérdésekre, amelyek azt firtatták, hogy melyik a vezetékneve helyes alakja: a Johannis, vagy a Iohannis.

Ezt nyilatkozta akkor a szász gyökerű államelnök: “A családnevemet egyszerűen ‘I’-vel írják. Amikor édesapám elment az anyakönyvi hivatalba, hogy bejelentsen, az ügyintéző megtagadta, hogy ‘J’-vel rögzítse a nevemet, mint ahogyan azt korábban is használtuk több száz éven át. Úgyhogy a hivatalos irataimban maradt az ‘I’, de őszintén bevallom, hogy én magam mindig ‘J’-t írok. Magán- és elektronikus én mindig ‘J’-vel használom. elevelezésben. Kicseréltethettem volna ugyan a személyes okmányaimat, de mindig elhalasztottam, hiszen túl sok utánajárást igényelt volna, úgyhogy nem láttam értelmét.”

Klaus Werner Iohannis arról nem vallott, hogy ennek a ‘bakinak’ vagy ‘kincstári jelenségnek’ milyen történelmi okai vannak. (A Szerk.)

Klaus Iohannis: “Közéleti ténykedésem mozzanatait gyűjtöttem össze e könyvbe, amelyben emlékeim alapján megpróbálom felvázolni azt az utat, amely az iskolai katedrától az elnökjelöltségig vezetett. Személyes ügyekről is szót ejtek benne, de nem feltétlenül azért, hogy mások kíváncsiságát kielégítsem. Azon történeteket, találkozókat vagy részleteket elevenítettem fel, amelyek adalékkal szolgáltak fejlődésem mikéntjéről, az általam becsült értékekről. Személyes identitásom a tetteim, és azon elvek, amelyekben hiszek egészítette ki, töltötte meg élettel a történeteket, azt a közéleti szerepet, amelyet immár több mint tizennégy éve betöltök. Ama pillanatok, amelyekben egy-egy igazságot felfedeztem, azon időszakok, amelyekben fontos dolgokat tanultam magamról vagy a környezetemben élő emberekről, mind-mind hozzájárultak valamivel politikusi arculatom alakításához is. Mindaz, amit elsajátítottam, és mindaz, amit megértettem eddigi, sok-sok gyakorlati munkát és sikert hozó életem folyamán, hozzájárult ahhoz, hogy olyan szakemberré válhassak, amilyenné lenni akartam. A magánéletem a többség számára láthatatlan volt. Lényegében, mint bárki más, magam is felhasználtam a közéletben mindazt, amit a magánéletemben értékesnek ítéltem: a higgadtságot, a tapintatot, a megértést. Fontos értékek ezek, amelyeket meg akartam őrizni, hogy a továbbiakban is élhessek velük. Nem hiszem, hogy azzal, hogy a nyilvánosság elé tárom, veszélybe sodornám őket.” – CSER KIADÓ, Budapest, 215. 162 oldal. Fordította: Lakatos Mihály

Címkép: DCNews

Kovács Hont Imre/ Hargita Népe

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s