Néhány héttel ezelőtt beszélgettem Székelykeresztúr polgármesterével a város értékeiről, az épített és a szellemi kincsekről. Így került szóba a Petőfi-kultusz. A városvezető, Rafai Emil akkor elmondta, hogy függetlenül attól, mit mondanak a kutatók, és attól is, hogy mi terjed igazi, ál- és féltudományos berkekben és akadémiai szinteken, annyi biztos, hogy a költő itt töltötte utolsó dokumentált éjszakáját.

Székelykeresztúr városa büszke erre a tényre és méltó módon ápolja is Petőfi Sándor emlékét. Kedden, 2018. július 31-én Petőfi-napot tartottak, kulturális műsorral, a főtéri szobor megkoszorúzásával, a Gyárfás-kúria kertjében pedig új emlékhelyet avattak.

A rendezvényen mi is jelen voltunk. Állandó munkatársunk, Szabó Károly fotós-filmes ezt az eseményt dokumentálta a mellékelt képriportban.

Kicsit közelítsünk rá a költő alakjára majd’ százhetven év múltán. Azt is mondhatnánk, hogy nem sok ez a napra pontosan huszonhat és fél esztendő, amelyet Petőfi az emberi létpályán töltött. Majdhogynem semmi, egy röpke bevezető, mindössze annyicska idő, hogy ezalatt egy fiatalember éppen csak elvégzi a szükséges iskolákat és kilép a nagybetűs élet mezejére.

Manapság azt mondanánk, hogy tavaly mesterizett, idén nősült, s jövőre talán lakása is lesz, ahová hazamehet és jöhetnek majd a gyerekek, aztán ellesz valahogy a szakmájában… Tovább

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport