Csáun, perla, galopiáda

Valami közös üstben rotyogunk. Össze-vissza. Belevetnek még egy kicsi ezt, meg azt. Cseppnyi amazt. Aztán még rátesznek pár hasábfát a tűzre. S máris kész. Kicsit ilyen. És olyan is. Finom. Talán ízlik is. Állítólag igencsak karakteres. És olyan semmilyen egyszerre. Jó forró. Zsíros. Paprikás. Borsos. Kicsit átloccsan a Kárpátokon a Balkán iránt, egy része meg visszafolyik a bércekről felénk.  Pedig nekünk a Borszék, a Hargita Gyöngye és a Székely Vágta kellene. Külön-külön. És együtt. Az lenne jó, ha megmutatkozhatnánk a világnak saját javainkkal, s nem kellene folyton váltogatni a csomagolást, mert ebben a fene nagy megfelelési kényszerben lehullnak rólunk az utolsó hozott motívumok, cafrang, nyelv, kötődés, gerinc… Tovább

Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s