Többsávos támadás román térfélről

Úgy tűnik, hogy ezek a napok ismét a kisebbségi lét megaláztatásairól szólnak. Bebörtönözték a terrorizmussal megvádolt kézdivásárhelyi fiatalembereket, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt, az állam visszavett egy jelentős erdőbirtokot a Bánffy-családtól, a Gyulafehérvári Táblabíróság elutasította a Gyulafehérvári Főegyházmegye keresetét a Batthyaneum visszaszolgáltatási ügyében. És ez még nem is minden.

Közben érettségi eredményeket hirdettek, amelyből jól látszik, hogy a többséghez tartozó etnikummal azonos feltételek közepette állami nyelvből vizsgázó magyar anyanyelvű középiskolásaink ismét gyengébben teljesítettek. Hargita megyében – az óvások előtt – 9 százalékkal rosszabb az eredmény, mint 2017-ben, Kovászna megyében 9,8 százalékot romlott az átmenési arány a tavalyihoz képest. Az iskolavárosként emlegetett Székelyudvarhely egyetlen középiskolája sincs ott az országosan készített (magyar) statisztika élén, az első tíz között, igaz ugyan, hogy Csíkszeredának és Sepsiszentgyőrgynek 2-2, Kolozsvárnak pedig 3 kiemelkedő középfokú intézménye van.

Figyelemelterelésként pedig ott az országos nagypolitika, ahol folyamatosan acsarkodnak bizonyos alakok egymás mellett, egymás ellen, össze-vissza, feszt vádaskodnak, s egymásra rálicitálva anyázzák egyik a mást, hogy ki mennyit lopott, vagy mennyit hazudott, ahelyett, hogy becsületesen bevonulnának a börtönökbe, s hagynák, hogy az a pár itthon maradt korrekt fickó, az a semmi kis minoritás vigyázzon az ország megmaradt javaira és becsületére. De nem. Az az út nem járható. Míg magam a barátokat és a jobbot nyújtó román nemzettársakat keresgélem – s kapom is a jó szót! – , egy hivatásos feljelentő több kárt okoz, mint egykor a kondukátor összes buldózere.

Kiábrándító. Idestova három évtizede annak, hogy Európában vagyunk. Állítólag. Nem ilyen lovat akartunk.

De miféle lovat? Miféle Európát? Olyan van-e? Vagy többletjogú migránsok felvonási területe ez a vén kontinens, amelyet most zabáltatnak fel velük a humánum nevében?

Fesztiválok, bográcsversenyek, koncertek, búcsúk, mindenféle találkozók szédítenek ezen a nyáron is, mintha azért lennének az önkormányzatok, a civilek és az egyházak, hogy rendezvényeket szervezzenek, hogy oda se figyeljünk, hogy ne lássuk „a romlás színeváltozásait”, hogy fel se tűnjön a szenny, amely árad, sorvaszt és eltakar.

A címképen román zászlóerdő – Fotó: AFP/ Europress 

Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s