„KIK ÉS HONNÉT JÖTTEK?”

A Sóvidék Népviseletben II. nevű, Szolokmában, 2018 június 16-án szombaton tartott találkozóhoz kapcsolódó ökumenikus istentiszteleten Száz Tibor András, felsősófalvi református és Tőkés Lóránt csókfalvi unitárius lelkész hirdetett igét. Szász Tibor András a Jelenések 7: 13-15-re építette beszédét: Akkor felele egy a Vének közül, és monda nékem: Ezek, akik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek? És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök.

A legenda szerint amikor Apponyiék először megjelentek a Trianoni tárgyalásokon kacagányban, süveggel és karddal, Clémenceau társaságának egyik éles nyelvű tagja csípősen jegyezte meg: – Nem is tudtam, hogy ma itt jelmezbál készül!

Most, száz év távlatában, ahogy rácsodálkozunk a frakkos, cilinderes, kecskeszakállas és csőnadrágos csúfolódók képére, észrevesszük, hogy valójában ők néztek ki komikusan.  Ugyanis vannak idejüket múló ruhák, amelyek a divattal együtt elveszítik létjogosultságukat és elfogadottságukat, és vannak korszakokon át ívelő öltözetek, melynek viselése túlmutat az időn és az aktualitáson .

cifrabunda1

Nagyapám, kecseti Kiss Kálmán magyar országgyűlési képviselő a magyar Parlamentben, következetesen székely harisnyát hordott. Az ellenzék megjegyezéseket tett rá , a többségi pártokból is, főleg a nagy urak titkon megmosolyogták, a vicclapok többször élcelődtek rajta. De ő mindezt tudatosan felvállalta és elviselte.

Az otthoni ünneplő ruha hordása üzenet volt környezetének: itt vagyunk , mi székelyek , megkerülhetetlenül és elfeledhetetlenül. Ha szerettek, ha nem, ha nem, ha elfogadtok , ha nem. Ilyenek vagyunk, ez jellemez bennünket: ez a tartás és ez a ragaszkodás – mindahhoz, ami a mienk.

DSC07448.JPG

A nagyapám által hordott székely harisnya üzenet volt az otthoniaknak az Országházból: nem vetkőztem ki magamból, emlékszem honnan jöttem, emlékszem, hogy kit képviselek. Nem változik véleményem, elhatározásom, célom. Nem darál be se a rang, se a mód, se az érdek!

És úgy gondolom , hogy az öltözet , a maga fehérségével a kormos Pesten – ahol a tisztítóban élire vasalták tudatlanságból vadonatúj harisnyáját – a fényes , de kényelmetlen csizma a márványpadlón és parketteken minden lépésnél emlékeztette: otthon, az övéi közt van valóban a helyén, a maga világában. És nem szállt el se magától, se a történelem forgatagától. Az összeomlás után nem futott el. Hazajött – meghalni.

DSC07444.JPG

A székelyruha soha nem volt múzeumi tárgy, hanem élő és változó öltözet.  Még akkor is ha az idők múlásával tömeges és természetes folyamat lett a kivetkőzés. Valljuk be: a kivetkőzöttek és a kivetkőztetettek gyermekei vagyunk. De mikor úgy tűnik, végleg elsorvad és elfelejtődik hajdaniak ruházata, valami különös, belső indíttatásból magára ölti az ember. És akkor különös átalakuláson megy át viselése által. Csattog a csizma, kiegyenesedik a derék, ringani kezd a szoknya, megnyúlik a termet. Megelevenedik sok ösztönszinten örökölt gesztus és , érzés és mintha rózsás alagút nyílna minden szép és dicsőséges pillanatra, melyben eleink szerettek élni. Jelentést nyer a paszomány színe, a harisnya zsinórozásának rangja, a nyilazó karmantyúnak értelme a férfiak csuklóján: üzen Orhon-völgyének tulipánja a hímzett kötényen, Erdély aranykora a magasított pártán, és minden szövőasszony vágya, ügyessége a szoknyák omlásán, a mellénykék pattanni vágyó gombjain.

Hajdan a sötéten izzó szénnek is hamuvá kellett omlania, hogy a szapuló lúgjában hófehérré legyen a szennyes. A mai igénk egy titkot mond el nekünk. Ruháinkat nem kell eldobnunk. Minket kifejező öltözetünket nem kell lecserélnünk. A mennyekben sem. Csak meg kell tisztítanunk a Bárány vérében .

Míg a harcos vitézségből kioldódik az üres virtus szennye és marad a derék bátorság. Míg az incselkedő hívogatásból marad a párkereső tiszta indulat. Míg a múló szépségből felragyog örök kedvesség.

Tisztulni kell szívben és beszédben, míg a katolikusok albajában, a reformátusok ezerráncú palástjában és az unitáriusok hétrétű próféta köpenyében, annak minden redőjében, a szentség és egymást elfogadó krisztusi szeretet illata marad csupán. Addig, míg az prédikálásból a mennyei hívás csendül ki egyértelműen, mindeneken túl. Addig, amíg a felekezetek szertartásaiból egyetlen szívbeli, őszinte meghajlás lesz a Mennyei Király előtt, és nem engedi senki meg azt semmilyen ordas istentelenségnek , hogy visszasettenkedjen holmi hamis újpogányság alakjában .

Mert a Vének a mennyben majd megkérdezik: Kik ezek és honnan jöttek?
És tényleg, mit felelünk akkor? Kik vagyunk és honnan jöttünk?

Jövünk a múltból… Megállunk tisztító szentséged oltalma alatt, Krisztusunk, itt, te előtted, jelenünkben, rendületlenül bízva megtartásodban, mind örökké! Ámen

szasz_tibor_hiveivel
Szász Tibor András hívei körében az istentiszteletet követően

A címképet – amelyen Szász Tibor András tiszteletes látható igehirdetés közben a szolokmai református templom szószékén – és a szövegközi – külön meg nem jelölt felvételeket – Simó Márton készítette.

Szász Tibor András

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s