Az Élő Székelyföld Egyesület és Munkacsoport tagsága úgy gondolja, hogy szükség van egy olyan időszaki kiadványra, amely a hagyományos székelyföldi faluképpel, a falvainkon található épített örökséggel, annak megőrzésével, és részben a székely vidékhez tartozó tárgyi és szellemi hagyatékkal is foglalkozik.

Írott és elektronikus változatban szólítjuk meg az olvasót. Egyrészt azért, hogy ily módon bővítsük ki, hosszabbítsuk meg a konferenciáinkon zajló munkát, hogy tudatosítsuk önmagunkban és polgártársainkban a felelősségérzetet saját javaink iránt.

Többször leírtuk és elmondtuk, hogy készül az Udvarhelyszéki népi építészeti tanácsadó (munka)című kötet, amely rendelkezésére állhat majd az építeni és felújítani vágyóknak, a tervező- és kivitelező-cégeknek, a környéken levő önkormányzatoknak, egyházi szervezeteknek, civileknek és egyéni vállalkozóknak egyaránt.

Mindemellett és ettől függetlenül a negyedévente megjelenő folyóirat összegezni kívánja konferenciáink munkálatait, illetve elrettentő és követendő példákról közöl majd beszámolókat, de felhívja a figyelmet követhető praktikákra, és túl mindezeken fóruma lehet az építőanyag-forgalmazó vállalkozásoknak, tervezőirodáknak, független építészeknek, a kapcsolódó szakmákban dolgozó elméleti és gyakorlati szakembereknek egyaránt.

A tervek szerint évente négy alkalommal kívánunk megjelenni a nyomtatott változattal. Egyelőre 24 oldalas, klasszikus A4-es méretben, matt műnyomó papíron, magazin jellegű kiadvánnyal rukkolunk elő, amelyet a lehetőségek függvényében bővíteni is fogunk, s amennyiben igény mutatkozik rá, nem zárkózunk el a kéthavi vagy havi megjelenéstől, valamint egy dinamikus, naponta frissülő internetes portál létrehozásától sem.

Az első lapszám tartalmából

A Beköszöntőben a főszerkesztő meghatározva és körvonalazva a lap szellemiségét, együttműködésre hívja az érdeklődői kört, hogy nemcsak olvasóként, hanem partnerként vegyen, vállaljon részt abban a munkában, amelyet ez a folyóirat és a hozzá kapcsoló szellemiség, a baráti-értelmiségi társaság képvisel.

Mihály János történész (együttműködve a Zöld Erdély Egyesület aktivistáival) beszámol a lövétei Népiskola most zajló felújításáról, ahol civil összefogással, vállalkozói és egyházi, illetve hathatós anyaországi segítséggel sikerült megmenteni ezt az egyházi tulajdonban visszakerült, ám használaton kívülre helyezett, elveszett rendeltetésű épületet, hogy a továbbiakban megújultan, új funkcióban helyi közösséget és turizmust kiszolgáló objektumként működhessen.

Simó Márton összegzi A hagyományos székelyföldi építészet esélyei című konferenciák munkálatait. Hajótörés a Homoród-mentén címmel Gyöngyössy János mérnök, történeti-grafikus életútjáról, homoródkeményfalvi odüsszeájáról olvashatnak. Dávid Botond fotográfusról és munkásságáról szól a Népek és viseletek nyomában című írás. Végül a harminckét évnyi “peregrináció” után szülőfalujába hazatérő és ott polgármesteri beosztást elvállaló Sütő Levente Lehel portréját közli a lap Néprajzkutató és közösségszervező címmel.

A folyóirat hamarosan – korlátozott példányszámban – megvásárolható lesz az újságárusoknál, illetve alternatív terjesztők jóvoltából eljut a Kárpát-medence más országaiba is. Az elegáns kivitelű, korszerű nyomdatechnikával és magas tipográfusi igénnyel készített folyóirat példányonkénti ára 7 lej, 500 forint vagy 1,5 euró lesz.

Írásunk a továbbiakban frissül.

Élő Székelyföld Munkacsoport