Keseregni időnk sincs

Nem fog a gép a márványkövön, fénylik visszatükröződik… Sándor, így szólítom, mert másként hogyan, földiek volnánk, akasztgattam kifelé halászhorgát eleget a gyökerekből. A gyökerek táján keresgélt a Nyárád partján, mondhatnám: gyökérember volt, kötődése szíjas, elszakíthatatlan. Aztán egyszer csak kiköltözött a dombra, Erdélyben mindig kiköltöznek, hogy lássanak a völgybe. Azóta sok víz lefolyt a Nyárádon…

A székelyharisnya, a viruló lajbi is bizonyára megkopott a fogason.

szelyes1.JPG

Kint járva meglátogattuk Sándort, összenéztünk, csend van, Dallamaink Széllyes Sándor hangján nem szántanak a vargahegyi határban. Annyi elcsángált dalunk, nótánk, hegyeken innen, hegyeken túl. Népünk kultúráját elvitte Kínától Kanadáig, Bekecs alatt Nyárád tere Szentiváni-dalra szemek csillantak meg New-York felhőkarcolóink árnyékában, én is odavalósi vagyok…

Nézünk le a völgybe, ahonnan lenézni szokás, a dűlők között süvít a szél, a Peres-patak huzata. Sándor csak értené a vidéki szél hangját. Kavics fölött. Mert volt iszap alatt ez a világ, és iszap fölött. Adott Isten és Mikháza Sándorokat a világnak a nagy diófák alatt. Parasztosan posztóba bújtatva a fiakat. Posztókabát kívül szúr, belül meleg. Sándor ilyennek született, székelynek, esernyő nyelébe húzott tarisznyával, benne Ágnes néni tarisznyálásával, mit meglóbált az Óperencián túli magyarok előtt: nesze nektek Amerika. Rá egy csárdást, azzal Ábel hazajött.

Szőkeföldjét elvétve művelik, a csőszkaliba is beomlott már. Kolompszó, árva madár. Medveösvényen jár az emlékezet. De terem még erdúnk cserfát, faragni dudorászva múlt napoknak kopjafát.

Keseregni időnk sincs.

szelyes2.JPG

S ha már kint, akkor a felvert gyepű terem árnyékot. Sándorunktól alig pár méterre beállt a felejtés. Hajdani emberek, szigorúak, bölcsek, tisztességre neveltek sok nemzedéket. Kántorok, tanítók, kolostori páterek, körjegyzők lelték meg itt örökös helyüket. Persze, terjeszkedik a borostyán, de hát mi dolga lenne.

szelyes3.JPG

Gyergyóból, Háromszékről jött székelyek, a kőnek mindegy, hol áll a vésett betűkkel. Arra gondolok, milyen megnyugtató, ha ötven, száz évek múltán is szól emlékezet róluk, megéri magunkat arctépő gyepűkbe verekedni.

szelyes4

Csak egyetlen jegyző menekült innen, mégpedig Perényi Ferenc, aki az 1936-os választásokon a Magyar Párt ellen agitált, sőt a királyi Románia karhatalma mellé állt, amikor a bekecsalji székelyek elindultak választani Nyárádmagyarósra, s a Pottyomi malomnál eldördültek a liberális hatalom katonáinak sortüzei. Perényi jegyző is lőtt vadászfegyverével. Nyugodhatna itt is, ha nincs gyenge jellem, árulás.

Mindezt csak úgy mondom.

A szövegközi fotókat a szerző készítette.

Lokodi Imre

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s