KÉT KÖCSÖG

Először is volt a két köcsög. Pontosabban szólva: van két köcsög. Csoda, hogy viszonylag épen maradt a két edény, mert az ilyesminek nyaka szokott törni. Csak egyik köcsögnek csorba a szája, de hát az idők, vagy ha nem, akkor ilyen egy ajándék. Jártak erre kelták, hunok, rómaiak, és jártak korondiak, maradt sok-sok cserép. A két köcsögöt nézve gyanítom, hogy hajdanán korondiak rakták ki a Szent István-napi búcsún, válogasson az asszonynép. 

Annyi biztos, mindkettőt nagyanyámnak rakták fel az esküvői asztalára, akkor még ajándékszámba ment a korondi mázas. Nagyanyám állította, egyik köcsög szája már akkor repedt volt, valamelyik jó rokon csúfságból, népi gúnyból, irigységből repedt köcsögöt ajándékozott hát.

Hosszú ideig esperes nagybátyám kamrájában álltak a köcsögök tele szílvaízzel, s ha volt szokásban népi gúny, akkor az Isten szolgája sem tagadta meg származását: szilvaízzel kínálta meg a feszt nyakára járó Kovács György kommunista írót, aki folyton győzködte a székely atyát, legyen békepap, mondja fel a Márton Áronnak fogadott hűséget, és falta a szilvaízt. A székely plébános végül kapanyéllel mutatta meg Kovács Györgynek a plébániáról kivezető ösvényt, aki aztán nem jött többé szilvaízért, hanem a fekete autó jött csak.

kocsog2
A szerző felvételei

Visszatérve a köcsögökre, hírlett, hogy a Bekecsen özönlik be a Vörös Hadsereg, menteni kellett üveg zsírt, két köcsög szilvaízet. Hova, hova, hát a kemence kéményébe. Megérkezése után az orosz jó rutinnal felnyúlt a kemence kéményébe. Valahogy nem is a kormos zsírosbödön, hanem a szilvaízes köcsögök voltak érdekesek. A vörös katona megveregette nagybácsim vállát, látszik, hogy rokonok vagyunk, mondta. Reverendáját jobban elrejtő, elképedt esperesünk megtudta, mégis mitől volt rokon a vöröscsillagossal: baskír volt az istenadta, aki megerősítette, hogy a baskír nép rokon a magyarral. Ezért, mármint a rokonság jussán értésre adta, megtartja magának a másik köcsög szilvaízet is, de előbb kimegy a frontra, másnap majd eljön érte. Aznap este a gépfegyver erősen kelepelt a jobbágytelki bércen, a beásott németek erős tűzzel várták a rokont, úgyhogy másnap nem jött, és sohasem jött köcsögért a baskír.

Van hát a két cserépedény, azt mondom, a történeteket jó bennük megőrízni. És természetesen a köcsögöket is, nem baj, ha egyik-másik repedt, meg se gondolnám, hogy ajándékba.

Lokodi Imre

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s