Én úgy érzem, hogy a központosított állam, mint amilyen Románia is, túlzottan szereti ünnepeltetni magát. Minisztériumi, tanfelügyelőségi elvárások vannak, lesznek, amelyeket teljesíteni kell. Mindezt jórészt románul kérik. Ebben mi nem vehetünk részt, hiszen a tanítványainknak nyelvi gondjaik vannak, de érzelmeik, a hátterük sem olyan. Az elmúlt években kiemelten foglalkoztunk az első világbárúval, annak csatáiról és helyszíneiről emlékeztünk meg több alkalommal. Diákjaim tantárgyversenyen vettek részt, sőt első díjat is nyertek a Kápolnási Zsolt történelem szakos tanár által szervezett középiskolák között versenyen, a TUDÁSZ nevű vetélkedőről van szó… Én szeretem eljuttatni a tanítványaimat arra a szintre, hogy vonjanak le tanulságokat. Elég kritikusan viszonyulok a történelmi eseményekhez, és ecsetelem az akkori magyar kormányok hibáit, de elmondom gyakran azt is, hogy Trianonban, a leginkább kedvezményezett Románia mellett, még a később barátságosan viselkedő Olaszország, és a történelmi távlatokban is mindig közelálló és szövetséges Lengyelország ugyancsak kapott magyar területeket. Nyilvánvaló, hogy Románia akkor elérte a célját, beértek a háború előtt és alatt folytatott tárgyalásaik eredményei. A központosított román államnak ez a száz év nagyot és sokat jelent. Egyelőre nincsen konkrétum a tervezett ünnepség-sorozat terén, de még csak az esztendő legelején vagyunk…

Az interjú teljes szövege a Hargita Népe internetes felületén olvasható ITT.

Popa Ioan Eneida portréját Farkas Antal készítette.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport