Ilyenkor, Húsvét táján felelevenednek a hagyományok, jelzik, hogy van még élet a közösségben, van apropó, amiért lehet pályázni; s a hírekben majd bemondják, hogy tojásfestést, Szent Sír őrzést, vagy más néprendezvényt tartottunk. Mert hát valamit csinálni kell, azért a pénzért. Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Naná. Júdás is többet kapott, mint annak idején József testvérei…
Hallottam már olyat, hogy húsvét reggelén elaludt a sekrestyés, és vészesen nagy kalamajka, méltatlankodó lázadás volt kibontakozóban a zárt templomajtó előtt: milyen dolog ez? Mi itt halálra fáztunk, s mások alusznak… Bezzeg a katonák fejvesztve menekültek a nagy fényességtől, ijedtükben, de így az asszonyok legalább be tudtak menni, hogy lássák az üres sírt. Ott pedig minden gondosan elrendezve: a kő elhengerítve, a lepel és a kendő gondosan összehajtva. Lám, már tapintatos Megváltónk is gondolt a jövőre… Tovább
Címképen: a jeruzsálemi Szent Sír felülnézetből – MTI archív.
Sebestyén Péter
