PÁLL LAJOS 80.

Pontosabban: április 2-án töltené a nyolcvanat. Korond szülötte, a jeles képzőművész költő azonban öt és fél éve, 2012. november 9. óta nincs közöttünk. Fizikai értelemben. Alkotásaival annál inkább, hisz mélyen beépült Kárpát-medence szerte a kulturális köztudatba. “Páll Lajos versbe szőtt, vászonra álmodott világának lehetett részese kedd délután a marosvásárhelyi Bernády Ház legújabb tárlatnyitójának közönsége. A korondi fényeket, sóvidéki arcokat, otthonokat megjelenítő kiállítás a hat éve öröklétbe távozott alkotó emléke előtt tiszteleg” – írja a kiállításmegnyitóról szóló beszámolójában Nagy Székely Ildikó.

pall_lajos_portre
Páll Lajos (1938-2012)

Páll Lajos kezének, gondolatainak “tánca” nem ért véget, megannyi barát, ismerős, művészetkedvelő élteti. Ezt bizonyította a telt házas tárlatnyitó is, amelyen elsőként Nagy Miklós Kund szólt az egybegyűltekhez.

A földszinti galéria falairól üzenő képek az alkotó családjának tulajdonát képezik. Festményei azonban mások otthonában is megtalálhatók, mondta elöljáróban a méltató, majd Sebestyén Aba színművésznek adta át a szót, aki a költő Páll Lajost hozta közel hallgatóságához. A műterem, Apollinaire-t dúdolva, Anyám tánca – fonódtak egymásba a lírai megnyilatkozások, míg elérkeztünk az alkotó személyiségét, „csak azért is” hitvallását legteljesebben kifejező, festményeinek üzenetét visszhangozó E se tánc?-hoz: „Ahol én járom a táncot,/ medve vitte már a láncot,/ minden láncszem szénabuglya,/ szabadság-tű abba dugva…”

pall_lajos_kepek_34_babakalacs-lpr
Páll Lajos: Bábakalács – olaj

A kiállítás anyagát nagyrészt a művészi pálya legfontosabb szakasza, a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek nagy drámai kompozíciói képezik. De abból a későbbi időszakból is láthatunk képeket, amikor kivirulnak, kiderülnek a színek, és teret nyer az alkotóban rejtőző humor – hallhattuk a továbbiakban Nagy Miklós Kundtól. A méltató ennek kapcsán arra is kitért, hogy ez a humor segítette át a börtönévek megpróbáltatásain Páll Lajost, aki a Duna-deltában gátat építő rabközösség egyik nevettetőjévé vált. Pedig szabadságvesztésekor éppen attól fosztották meg, amit léte értelmének érzett, és amiről így vall Nagy Miklós Kundnak egy műhelybeszélgetés során: „Élni nem muszáj, de festeni igen”.

id_pall_lajos_es_felesege_erzsebet_a_mintakat_vizsgaljak_1965
Páll Lajos szülei az 1960-as években

Amikor nem festhetett, maradt a vers, azt belülről mondta, nem lehetett elvenni tőle. A kolozsvári cellában smirglipapírra rajzolt szénnel, szappanból pedig különböző figurákat mintázott. Nagy verés lett ennek az ára, de alkotói tevékenységéről mégsem tudott lemondani. Benne volt az ujjbegyeiben a kényszer – lépett még egyet visszafele az időben a méltató, hogy a szigorú fazekasmester apáról szóljon, aki gyermekétől napi penzumként hatvan agyagmedvét és 17 szarvast követelt. A városba kerülve Páll Lajos mégis a festészet útján indult el. Egy időben a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kellékeit, díszleteit festette, így alkalma volt hatalmas felületeken is kipróbálni tehetségét.

Pall_Lajos_plakat

Forrás: Nagy Székely Ildikó – Páll Lajos tánca – Korond festője a Bernádyban – megjelent a Népújság 2018. március 31-i számának MÚZSA mellékletében.

Élő Székelyföld Munkacsoport

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s