Ahogy haladtunk, szinte minden faluban kalapos emberek jöttek-mentek, zsebre dugott kézzel, ráérősen cigarettázgattak, néhol meg műanyagpoharakból itták a reggeli kávét, miközben vigyáztak arra, hogy ne maradjanak ki abból a kistársadalmi közösségből, amelyet ad-hoc építenek maguknak. Talán afféle reggeli eligazítás zajlik ilyenkor párhuzamos világukban.

Rikító színektől ékes, hosszú rokolyás asszonyok is járkáltak az út mentén, hatalmas szatyrokba gyűjtött élelmiszerféléket cipelve haza a boltokból. Korond, Felsősófalva, Szováta, Sóvárad, majd Makfalva is hasonló képet rajzolt elénk. Talán a szolokmai eltérőnél levő kis tér volt festőileg leginkább zsúfolt és ilyen zsánerű. Sütött a nap, csak úgy ragyogott a levegőben a tavasz ígérete. Ilyenkor lehet sütkérezni a kalapok árnyékában is… Tovább

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport